A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

NOVÁKI Gyula: A borsodi földvár sánca

szorosan egymás mellett. Utóbbiak azonban már sokkal rövidebbek voltak, hosszuk 150-250 cm között volt és arra a földtöltésre támaszkodtak, amelyet középen az egész gerendaszerkezetre, teljes szélességében felhalmoztak. A teljes sáncszerkezet kb. 12 m szélességben és kb. 3,6 m magasságban maradt ránk. A középső földhalom közepén a külső oldallal azonos irányú cölöpsor húzódott (7., 9., 10. szint). A külső és belső cölöpsor közötti távolság 4,5 m volt, a közöttük feltöltött rész jelentette a tulajdonképpeni sánc-várfalat. A sánc 1. periódusának tehát az alapját sikerült megfigyelni, amire a külső és belső cölöpsor, valamint a sűrű rácsszerkezet utal, de a felépítmény teljesen elpusztult, arra az ásatás nem szolgáltatott adatokat. Az 1. periódus sáncszerkezete az őt követő 2. periódus szerkezetének irányától 25-30 fokkal tér el. Ennek magyarázatával ma még adósok vagyunk. Nem kizárt, hogy az 1. periódus sánca befelé fordulva a mainál kisebb területet zárt magába. De az is lehetséges, hogy csak a domb oldalának egyik besuvadását követte, amelyet azonban 2. periódusban már feltöltöttek, kiegyenlítettek. Ilyen besuvadást ma is látni a domb északi és keleti szélén. Erre a belső terület ásatásának eredményeitől várjuk a feleletet. 2. építési periódus (21-19., 15., 7-1. szint, 9. kép). Az 1. periódus sáncának maradványaira közvetlenül épült rá a 2. periódus sáncának szerkezete és kiterjedésében is nagyrészt ahhoz alkalmazkodott. Középen magasodott ki az 1. periódus sáncának maradványa, ennek két oldalán, a sánc külső és belső oldalán alakítottak ki egy-egy vízszintes síkot és ezekre építették a két sor rekeszes szerkezetet. Ezek az alsó rácsszerkezeténél vastagabb gerendákból álltak, vastagságuk átlag 20 cm volt, de néha elérte a 30 cm-t. A szerkezet különösen a belső oldalon bontakozott ki jól, ahol a talaj adottságok következtében a fák barnára korhadva többnyire megtartották eredeti alakjukat. A külső oldalon vékony, nehezen követhető por alakjában, így hiányosabban kerültek elő, de a szerkezet jellegében és méretében pontosan megegyezett a belső oldaléval. Leírásukat a belső, jobb fenntartású maradványok alapján a következőkben foglalom össze: A sánciránnyal párhuzamos (hosszanti) irányban futott végig egy-egy gerendafal, a gerendák középvonalát alapul véve egymástól 3,7 m-re. E két falat rájuk merőlegesen fekvő gerendákból álló rövid rekeszek falai kötötték össze, egymástól átlag 80 cm-re, de ettől eltérő méretek is voltak. Ez akár pontatlan munkával, akár utólagos elmozdulással is magyarázható. A keresztirányú gerendák mindkét végükkel 30-80 cm-rel általában túlnyúltak a hosszanti irányúaknál. Mindkét irányú gerendafalra jellemző, hogy az egymás alatt, azonos irányban fekvő gerendák nem feküdtek közvetlenül egymáson, csak a keresztbe rárakottal érintkeztek. Csapolásnak nem találtuk nyomát, de erre itt, ennél a máglyarakásszerű szerkezetnél nem is volt szükség. A gerendákat a felettük lévők súlya, és a közéjük szórt, döngölt föld tartotta. Lehetséges, hogy a külső oldalakon valamilyen erősítést alkalmaztak, talán háncskötelet, de cölöpnek, vagy szegnek nyoma sem volt. A sánc belső oldalán a szerkezetnek hét, egymás alatti szintjét sikerült feltárnunk. Természetesen a sánctetőhöz közel esőknek csak kis részét, de az alsó négynél az egész szerkezetet megismerhettük. A legalsó gerendák, mindkét oldalon, kb. 300 cm mélységben kerültek elő. E két rekeszes szerkezet egymástól 4 m-re húzódott végig a sánc hosszában. Közöttük csak három keresztirányú gerenda került elő, egymás alatt 20-40 cm-re, egyébként csak egyszerű földtöltés vékony rétegei mutatkoztak. A külső, függőleges gerendafal alatt, a sánc meredek lejtőjében is kerültek elő vízszintesen, eredeti helyükön fekvő gerendák (12., 13., 15., 19-21. szint). A fentiekkel azonos rekeszes szerkezet volt itt is, hosszanti és keresztirányú gerendákkal, de rövidebb méretekkel. Teljes kazetta itt nem alakult ki, nyilván a lepusztulás következtében. 134