A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori nyeregmaradványok Karosról

A 11/52. SÍR NYEREGMARADVÁNYAI Jelentősen gyarapítja a honfoglalás kori nyergekkel kapcsolatos adataink sorát az a kivételesen szerencsés lelet, amely a 11/52. sírból látott napvilágot. A nyereg elülső és hátsó kapája feltehetőleg a rájuk szegeit ezüstlemezeknek köszönhetően, szinte teljes épségben és eredeti helyzetében megmaradt (7. kép 1-4.). 7. kép. A H/52, sírban talált nyereg feltárás közben Az elülső kápa végeinek egymástól mért távolsága 24,8 cm, magassága 23 cm, dőlésszöge 75° (8. kép 1.). Végei elvékonyodnak, de aligha lehettek eredetileg is ilyen formájúak. Mind az ún. tiszafüredi nyergek, mind az eurázsiai sztyeppéken fennmaradt más leletek azt bizonyítják, hogy a kapák kiszélesedő, megvastagított végekkel támaszkodnak a nyeregszárnyakhoz.

8 Esetünkben az elvékonyodás oka az lehet, hogy csak a kápavég elülső oldalát díszítették fémmel, így a többi része elenyészett. Mind a felső, mind az alsó ívét egy kiugró, 0,8 cm széles perem képezi. A felső perem ferdén levágott felülete a kápa elülső oldala felé lejt, s középtájon, egy 8,7 cm-es szakaszon csak nyomokban maradt meg. Az alsó ív egyenesen levágott kiugró peremének felülete a nyereg képzeletbeli hossztengelyére merőleges, s pontosan megadja a kápa dőlésszö8. Zmeiskaya stanitza: Kuznetzov, V. A., 1961. 347-358. 62-129.; Khovd Sum: U. Kőhalmi K., 1968. 111