A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIDA Gabriella: A gönci fazekasság

A GÖNCI FAZEKASSÁG VIDA GABRIELLA Magyarország északi térségében több országos jelentőségű fazekasközpont működött. A szomszédos gömöri fazekasfalvak, Sárospatak, Mezőcsát, Tiszafüred mellett több, kisebb piackörzetet ellátó, mennyiségben és minőségben szerényebb fazekasközpont is létezett ezen a vidéken. A magyar népi kerámiakutatás ezekre a fazekasfalvakra eddig igen kevés figyelmet fordított. A nem kutatott fazekasközpontok közé tartozik az Abaúj megyei Gönc is, ahol először Román János gyűjtött jelentős tárgyegyüttest 1952-ben, valamint anyakönyvi és szóbeli anyagot az akkor még élő, fazekasként megöregedett mesterektől. Az ekkor összegyűlt adatait azonban nem publikálta.

1 A sárospataki kerámiáról írott műveiben

2 hivatkozott erre a gyűjtésére, s így Göncnek, mint számottevő piackörzetet ellátó fazekasközpontnak ez az első, máig legtöbb információt tartalmazó szakirodalmi említés. Az ekkor gyűjtött több mint száz cserépedény egyik része a sárospataki Rákóczi Múzeumban került leltározásra, másik része a Néprajzi Múzeum kerámiagyűjteményét gyarapította. Erre a tárgyegyüttesre támaszkodhatott Kresz Mária, a Fazekas, korsós, tálas című tanulmányában.

3 Domanovszky György is Sárospatak fazekasságát elemezve ejtett szót annak gönci kapcsolatairól.

4 Sem ezek előtt, sem azóta nem merül fel egyetlen összefoglaló munkában sem a gönci fazekasközpont neve.

5 Gönc Abaúj megyének évszázadokon át az egyik legfejlettebb és leggazdagabb, mezővárosi jogú települése volt. A mai falukép csak nyomokban jelzi, hogy a Zemplénihegyvidék és a Hernád-völgy találkozásánál fekvő helység hajdan milyen tekintéllyel bírt. Egykori jelentőségét jól mutatja, hogy 1570-től 1647-ig Abaúj megye székhelye volt. Károli Gáspár gönci prédikátorként fordította magyarra a Bibliát, amit 1590-ben nyomtattak ki a közeli Vizsolyban. Ugyanekkor magas szintű református középfokú tanintézmény működött a városban, nem kisebb hírű diákkal, többek közt, mint Szenczi Molnár Albert. Mindezek révén a XVI-XVII. század fordulóján Gönc nagyhatású reformációs műveltségi központ lett. Gazdasági fejlődésének legfőbb forrása a földrajzi elhelyezkedése volt. A település a középkorban Magyarország egyik legjelentősebb kereskedelmi útján és a Felvidék legnagyobb centrumának, a szabad királyi város Kassának a közvetlen közelében he1. A lejegyzett gyűjtés egy részének másodpéldányai a sárospataki Rákóczi Múzeum - továbbiakban: RM - adattárába kerültek, a teljes anyag Román János hagyatékaként a miskolci Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Gyűjteményében - továbbiakban: HOM HGY - a 88.1.62. tételszámon található meg. 2. Román J., 1951. 1955. 3. Kresz M., 1960.364. 4. Domanovszky Gy., 1981. 186. 214. 5. Domanovszky Gy., 1942. 1973; Kresz M., 1961., 1977., 1983. 425