A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Abaúj vármegye 18. század végi vásáraihoz és az Abaúj megyei lakosság vásározási szokásaihoz

bak: Aspár, Boldogkőújfalu, Boldogkő, Cekeháza, Alsócéce, Felsőcéce, Felsődobsza, Devecser, Fancsal, Forró, Fulókércs, Gibárt, Félsőgolop, Ináncs, Kér, Nagykinyis, Korlát, Felsőméra, Alsónovaj, Felsőnovaj, Pere, Prépost, Szála, Szentandrás, Szentistvánbaksa és Vizsoly. Második helyen az alábbi községekben emlegették a szántói sokadalmakat: Fáj, Göncruszka, Kisfalu és Vilmány. Harmadik helyen két község lakói - Baskó és Tengerfalva - említették Abaújszántót, mint vásártartó mezővárost. Borsod és Abaúj határán volt Aszaló mezőváros, mely az idők folyamán Borsodból átkerült Abaúj vármegyéhez. Igen termékeny határa, bőséges szőlőföldje, gazdag rétje és legelője nemcsak az önellátást biztosította, fölösleget is adott. Vásárai inkább az alföldi térségek termény- és állatfeleslegének északibb tájakra való eljuttatásának csereállomása, semmint öntörvényűén fejlődő kereskedelmi központ jelleget tükröz. A nagyváradi káptalan jóvoltából szerezte meg vásártartási „privilégiumát".

16 Összesen 16 Abaúj megyei település lakói vallják vásározó helyül. Első helyen két községben Alsóvadász, Berencs - említették. Második helyen is csak hat községben: Homrogd, Jánosd, Alsókásmárk, Felsőkásmárk, Léh és Sáp lakói. Felkeresték még Aszaló vásárait az alábbi Abaúj vármegyei falvakból: Csobád, Felsődobsza, Forró, Nagykinyis, Felsőméra, Prépost, Szentandrás, Szentistvánbaksa. Inkább hajdani prédikátoráról, régi váráról, II. Rákóczi Ferenctől kapott kiváltságairól volt híres már az 1770-es években is, semmint vásárairól Gönc. Az 1820-as években 428 házban 3870 lélek élt e mezővárosban Hetipiaca és országos vására egyformán volt, de inkább a közvetlen környékén lakó községek egymás közötti árucseréjét szolgálta, semmint a haszonszerzés céljából űzött kereskedelmet.

I7 Az egész vármegyéből mindössze néhány község lakói keresték fel. Ezek az alábbiak: Göncruszka, Telkibánya, Kisfalu, Vilmány, Zsujta, Korlát. A gönciek is szívesebben vásároztak fölös gyümölcseikkel, eladni való termékeikkel és állataikkal Kassán, mint saját „piacukon". . Szerényen vall saját vásárairól Forró község úrbéres lakossága is: „Helységünkben négyszer szokott esztendőnek folyása alatt vásár lenni" - mondották, de rajtuk kívül egyetlen település lakói sem említették, hogy Forró sokadalmait látogatnák. Maguk a forrói úrbéresek is szívesebben jártak Szántó, Tállya, Mád, Szikszó és Aszaló vásáraiba, 2-4 órányi távolságra, mint a sajátjukba. Ezzel az Abaúj vármegyei vásárokat át is tekintettük. Tudnunk kell azonban, hogy a lakosság szám szerint több külső vásárt látogatott, mint amennyi a vármegye területén volt. Zemplén megyébe 7 megnevezett vásározó helyre szekereztek rendszeresen, nyolcadikként pedig csak általánosságban emlegették a Hegyalja sokadalmait. A Zemplén megyei vásárok közül Tállya volt a legnépszerűbb. Legalábbis név szerint ezt említették legtöbb településen, összesen 32 helyen. Első helyen azonban csak Csobád lakói említették, mint olyan helyet, ahol „eladásra való javaikat pénzzé tehetik". Második helyen annál többen. íme: Aspár, Boldogkő, Boldogkőújfalu, Alsócéce, Felsőcéce, Devecser, Felsődobsza, Fancsal, Forró, Fulókércs, Gibárt, Félsőgolop, Ináncs, Kér, Nagykinyis, Korlát, Felsőméra, Alsónovaj, Felsőnovaj, Pere, Petri, Prépost, Szála, Szentandrás, Szentistvánbaksa, Tengerfalva és Vizsoly. Harmadik helyen emlegették a tállyai sokadalmakat Detek, Alsógadna, Göncruszka lakói, míg negyedik helyen Apáti úrbéresei. Tállya mellett a másik névvel nevezett, igencsak kedvelt vásározó helye volt az abaúj iáknak Zemplén megyében Sátoraljaújhely. Név szerint ugyan csak 19 községben 16. Fényes i. m. 17. Vö. 15. jegyzet. A dolgozatban tárgyalt helységek mai elnevezéséhez: Seresné Szegőfi Anna 1983.; Majtán, Milán 1972. 203