A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BENCSIK János: A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlan becsértéke a 18. század közepétől

szőlőbirtok, illetve a bőséges munkaalkalom lehetett. Hozzátéve, az egyre népesebb kézműves- és kereskedőréteg társadalmi-gazdasági szerepét sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Itt lehet megjegyeznünk azt is, hogy bár helyben nem volt urbáriális szántóföld, ez azonban nem jelentette azt, hogy a tokajiak egyáltalában nem műveltek volna szántóföldet. Tudunk arról, hogy lejártak az Alföldre, s ott aratással, nyomtatással keresték meg évi kenyerüket.

14 Arról is vallanak forrásaink, hogy a tokajiak a környező falvak (elsősorban Rakamaz, Nagyfalu) határában bérelt szántóföldön gazdálkodtak,

15 vagy részes művelést, napszámos munkát végeztek.

16 Lássuk a továbbiakban a már szóba hozott szőlőösszeírásokat, s próbáljunk általános érvényű következtetésekre törekedni az eredeti konskripciók többirányú tanulmányozásával! Ehhez mintegy bevezetésként hozzáfűzhetjük, hogy valószínű, az 1765-ös A tokaji szőlőhegyek jogi és gazdasági helyzete 1765- és 1772-ben (területe kapásokban) Szőlőhegy neve Területe 1765 1772 szabad Ebből %-ban kétes dézsmás Ültetvény állapota Békató 118 166 28 16,86 28 138 Felső-Kanducs 178 198 180 90,90 18 Kolcsag Allya 42 42 42 Felső-Kolcsag 150 447 402 89,93 45 Tajpó 300 300 Kun György 100 97 97 100 Német 60 60 60 100 Nagyszőllő 110 88 88 100 Uzsora 25 25 100 Kusaj 16 16 100 Baráth 30 40 40 100 Felső-Baxa 62 68 46 67,64 22 Alsó-Baxa 53 51 51 Baxa Allya 52 49 49 Nyesti 144 157 119 75,79 38 (Folytatás a 154. oldalon) 14. Az urbárium és invesztigació mellett a városi levéltárban (ZmL.) számos adatra bukkanhatunk: „Az múlt aratáskor oda járván aratni, azt mondotta nékem, hogy az arató részen vette meg (ti. a tartozást)." Törv.-széki iratok. 1781. „Már most az kaszállás, mind az aratás Isten jó voltából igen végbe ment, úgy hogy annyira nem szűkölködik e tartomány szőllő mívesek dolgából." Uo. Tanácsi iratok. 1764. aug. 14. „Veréb András kő hányó (. . .) nyáron aratási kenyér keresetre is ideje lévén, azon munkába 5-6 heteket vidéken töltvén." Uo. Tanácsülési jkv. 1818. Nro. 202. 15. ZmL. „Soltész Istvánnénak a Nagy falusi földről hozattam haza (ide Tokajba) egy szekér kukoriczát, mely N(emes) N(emzetes) Bónis István Uram földjében termett." Törv.-széki ir. 1781. 16. ZmL. „Bertalan nap után (...) a midőn a menyecske Rakamazra szándékozott kukoriczát törni (mondotta) ... el megyek én, mert pénzt adnak nekem azért." Törv.-széki ir. 1781. 153