A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BENCSIK János: A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlan becsértéke a 18. század közepétől

a szükséges mennyiséget. 43 Mind ebből, mind forrásainkból kitűnik, hogy a szőlőkaró értéket képviselt. Tiltották is azt, hogy a munkások karóval tüzeljenek. 44 Tolvajlásként kezelték, ha a „Venyike kévékbe bé kötve haza hordta a karót" a napszámos. 45 A karókat jeggyel látták el. Geri Mihály mondotta: „. . . szőllő béli karóimnak jegye egytől egyig a teteje gömbölyűre faragva találtatik". 46 Pedig 3000 karója volt. A ganéhordás (talán nem haszontalan, ha megemlítjük) női munka, a munkameg­osztásban többnyire a fejér cselédek feladatának ismerték. 47 Ehhez ganéjhordó kosarat használtak. 48 De ismerték a ganéj ponyvával való cipelését is. Nehéz, fáradságos munka volt, jobbára a humlitáshoz társították. Úgy tűnik, hogy szőlőgyarapítás, palántálás legelterjedtebb formája a humlitás lehetett. Nemegyszer használatra adták a szőlőt, „a szőllőnek humlitás által való gyarapítása minden esztendőben (...) kötelessége", ­olvashatjuk. 49 A talaj munkák közül pedig a kapálás volt a legnehezebb. A kapa volt a fő, az alapvető talajjavító, talajművelő eszköz. A forgatásnak nevezett második kapálás erre a tényre ráutal. Bár a kapálás nehéz volta a bérezésben alig volt érezhető. Általában férfi- és női munkára szabott napszámbér volt a munkaadó és a munkavállaló közötti alku tárgya. Többnyire az előző javára. A kapálás, mint munkafolyamat, fontossága miatt lett a „kapa" vagy a „kapás" a szőlőterület mértékegysége, s ez általában elterjedt volt. Noha természetes volt az, hogy elfogadták a „kapás"-t területszámítás alapegysé­gének, 50 mégis azt tapasztaljuk, hogy korszakunkban már különvált az 1 kapás (mun­kás) által 1 nap alatt megművelhető tényleges terület, és a „kapás" (fossor) területmér­ték. Valószínű az, hogy éppen ezért nem mindig alkalmazták a mindennapos szóhasz­nálatban a „kapás"-t, pl. egy-egy örökbehagyott szőlőingatlan mértékének jelölésére. Általában megelégedtek azzal, hogy „egy darab", „másik darab" szőlőt említettek. Ezt erősíteni látszik az is - mire később példákat is látunk -, hogy amikor eladóvá tették a szőlőt, s becsültették, csupán a „szakmány"-át vették alapul, valahogyan így: „. . . a szőlőnek 7 szakmánya van". Talán itt a helye annak is, hogy a ma divatos szóval élve, a vendégmunkásokról szóljunk. Az első munkavállalók már kapáláskor megjelentek. Közöttük legalább két réteget különböztethetünk meg. Az egyik (talán) a közelebbi települések rendszeres munkavállalói, akik fontosak lehettek Hegyalján. 50 ' 3 Rájuk, jó munkájukra számított a gazda is, vagy a vincellér is. A másik réteg már távolabbról érkezett. Szerepük is sokkal esetlegesebb lehetett Hegyalja gazdálkodásában. Közöttük szökött katona, kol­dus szintén tengődött, hontalan, nemegyszer kóborló egyének találhatók. A nők bizo­43. ZmL. Urbárium, 1774. 44. 1643. Szőlőrendtartás is foglalkozik a szőlőkarók védelmével. 45. ZmL. tan. ül. jkv. 1832. Nro. 25. 46. Uo. 47. Uo. „Császár Erzsébet, Rompa Mihályné, 40 éves (tanú) vallja, Melczer Úr szőllőjében trágyát hordván a leánnyal, a lány a fatenst meg szóllította olly sebessen ne hordgya a trágyát (erősen szuszogott), majd így szólott: Jól be baszott én nekem a varga legény (...) egy betyár siheder is (. . .) hálásra be kéredzett hozzája." Törvényszéki ir. 1780. 48. Uo. „egy ganaj hordó kasért a kocsisnak (fizetett) 12 krj-t". Városgazdái számadások, 1780. 49. Uo. „Malom feli szőllőben (. . .) Kolozs István használja (. . . idézett rész), kötelessége (. . .) öt ember homlitására, s 500 új karóknak belé helyheztetése." Tan. ül. jkv. 1808. Nro. 157. 50. Uo. „Bay Ferenc, a Camara Ladányi Ispánja kérése (...) A Tokaji határban Nyesti nevű Promontóriumon lévő 2 ember kapállónál kevéssel többre tehető darabocska szőllőnek (. . .) ' terhes adóját lágyítani és könnyíteni méltóztassanak." Tan. ül. jkv. 1808. Nro. 153. 50/a Uo. „Három tanú, kik Farkas Gábor szőllőjét kapálták; Potsai János, 63 éves, Potsai Gábor 20 éves, Gorzás Ferenc 38 éves és Potsai Mihály 35 éves Szent Mihályi lakosok." Tan. ül. jkv. 1826. Nro. 90. V 166

Next

/
Oldalképek
Tartalom