A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
GADÓCZINÉ FEKETE Éva: Egy elmaradott terület felzárkózásának történeti földrajzi lehetőségei
vidéken. 33 Szikszó, Forró és Gönc rendelkezett jelentősebb kereskedelmi szerepkörrel. 34 Ipari jellegű fejlődés az Abaúj vármegyén belüli területi munkamegosztás miatt sem bontakozhatott ki. Az ásványkincsekben gazdag, termőterületben szegény északi részen fejlett kézműipar alakult ki, jól működő manufaktúrák - sőt ekkor már gyárak is - üzemeltek. 35 A jobb termőhelyi adottságokkal bíró területünk települései pedig a vármegyei autonómia erősödésével is összefüggve 36 - ezek élelmiszer-ellátó bázisaként jelentkeztek. A másik oldalról a Felvidék - a terület biztos felvevőpiacaként - a mezőgazdasági termékek, köztük a gyenge hatékonysággal termelt gabona értékesítési lehetőségét is biztosította. így a 18. századi újratelepülésben rejlő gazdasági és településszerkezeti váltás lehetőségének elszalasztása a megyén belüli munkamegosztás kialakulása miatt sem okozott látható gondokat, „csak" éppen az egyre túlhaladottabb termelési viszonyok konzerválása megakadályozta egy fejlettebb terület kialakulását, az élvonalba való visszajutást. 4. A felzárkózás második lehetősége. A területi fejlődés országos átlagnak megfelelő vagy azt túlszárnyaló dinamizálására a következő lehetőség a kiegyezést követő kapitalizálódás keretei között adódott. A Monarchián belüli munkamegosztásból adódóan, a tőkés fejlődés Magyarországon a gazdaságban a mezőgazdaság modernizálásában, az ehhez kapcsolódó élelmiszeripar fejlődésében, ásványkincsekkel rendelkező északi területeken a nehézipar alapjának megteremtésében, a gyáripar kialakulásában jelentkezett, szoros összefüggésben az áruszállítás, mindenekelőtt a vasúthálózat fejlődésével. A vizsgált terület kiemelkedéséhez - értelem szerint - a fenti folyamatokba való szerves bekapcsolódás szükségeltetett. A vasúthálózat kiépítése a Miskolc-Kassa vonal 1861-es átadásával indult meg a Hernád völgyében. 1907-ben kezdődött meg az Abaúj szántó-Hidasnémeti vonal építése, mely a Hernád keleti és a Zempléni-hegység nyugati településeit vonta be a vasúti közlekedésbe. Azonban így még nagy terület - a Cserehát egésze - maradt vasút nélkül, így született meg a gondolat a Szikszó-Szepsi, ül. szikszó-tornai vasút építéséről. Szabó József ügyvéd engedélyt is kapott Szendrő-Királykútpuszta-Rakaca-Gagybátor-Bakta-Detek-Berencs-Kázsmárk irányában Halmajig, vagy Berencs, esetleg Kázsmárktól elágazólag Szikszóig keskeny nyomtávú gőzvasútra. Az előmunkálatok meghosszabbítása évről évre megtörtént, de ebből a vasútvonalból végül is nem lett semmi. 37 A csereháti falvak tehát teljes forgalmi árnyékba kerültek, ami máig is súlyosan megnehezítette a területi munkamegosztásba való bekapcsolódásukat. A mező- és erdőgazdálkodás fejlődésének a vasúttal ellátott területeken is egyértelmű gátját jelentették a korábbi időszakokban kialakult, a jobbágy-felszabadítás után csak súlyosbodó birtok- és termékszerkezet, a társadalmi viszonyok. A volt majorsági birtokokból kialakult, a földterület 1/4-én gazdálkodó 1000 kat. h. feletti nagybirtokokat a jobbágy-felszabadítást követően 15-20 kat. h-as paraszti gazdaságok sora és a mezőgazdasági munkássá váló zsellérek tömege vette körbe. 38 Birtokaprózódás után, 33. Uo. 34. Uo. ül. B.-A.-Z. m. T. 1970. 37. 35. Abaúj-Torna Vm. 1938., ül. az északi rész iparosodottságára utal az is, hogy Fényes E. 1851-ben Abaúj megyében Kassa, Jászó, Szepsi, Debrőd, Somodi, Szilvásapáti, Györké, Hernádtihany, Jászóváralja, Merilóka, Nagyida, Ósva, Peder, Regeteruszka településeknél fontosnak tartotta megemlíteni az iparosokat, míg a vizsgált területen csak az említett 5 település esetén tette ezt. (Fényes E., 1851.) 36. Az Abaúj vármegyével foglalkozó írások mind külön hangsúlyozzák az erős vármegyei önigazgatást. (B.-A.-Z. m. T. 1970., Abaúj-Torna Vm. 1939. 15., Abaúj-Torna Vm. 1905.) 37. Abaúj-Torna Vm. 1939. 17. 38. B.-A.-Z. m. T. 1970.47. 358
