A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
GADÓCZINÉ FEKETE Éva: Egy elmaradott terület felzárkózásának történeti földrajzi lehetőségei
3. A felzárkózás első lehetősége. A 18. század elején a népességében erősen megfogyatkozott, elnéptelenedett települések gazdasági tevékenységének újjászervezése a magasabb színvonalon való újratermelés lehetőségét hordta magában. A vidék legnagyobb földesurai 22 által menedzselt újratelepítések elsődleges célja azonban - alapvető érdekeiknek megfelelően - a nagybirtokok munkaerő-szükségletének biztosítása, a majorsági gazdálkodás működési feltételeinek garantálása, egyben konzerválása lehetett. A különösebb szakértelmet nem igénylő gabonatermesztési és erdőgazdasági profil - a 13-14. századi betelepítésektől eltérően -nem tette szükségessé magasabb termelési kultúrájú népesség betelepítését. A munkaerő mennyiségi és kevésbé a minőségi biztosítása volt a cél. Ugyanakkor a korábbi rebellis református lakosság helyett a katolikus magyarok 23 és a rutének kerültek többségbe. 24 A nagybirtok által el nem foglalt területeken a vármegyei kormányzat nyújtotta háromévi adómentességgel 25 is ösztönözve, paraszti, kisnemesi falvak sora jött létre, így pl. a Száraz-völgy településeiben 26 dinamikusabb gazdasági és társadalmi fejlődés bontakozhatott ki, de hatásuk a terület egészét tekintve csekélynek bizonyult. A nagybirtokokhoz kapcsolódó részeken pedig a majorsági gazdálkodás - bilincseinek átmeneti lazulása után a IS. század derekától új erőre kapva - ismét kezdte leszorítani a parasztság életlehetőségeit, tovább éltetve a birtok- és termelési szerkezetben lévő aránytalanságokat, és akadályozva a kézműipar és a társadalmi struktúra fejlődését. Sem a társadalmi, sem a gazdasági struktúrában nem következett be tehát olyan változás, ami a folyamat irányának megváltozását eredményezhette volna. A 19. század elején is a nagybirtok és a gabonatermesztés dominált. 27 Ugyanakkor továbbra is jelentős a kisgazdaságokhoz kapcsolódó szőlőművelés 28 és állattenyésztés. 29 Rendhagyó szakismeretet, magasabb színvonalú termelési kultúrát igénylő mezőgazdasági tevékenységként jelentkezett Hernádszentandrás dohány-, ill. Gönc és Kéked gyümölcstermesztése. 30 A Mária Terézia idején beinduló selyemtermelés azonban kudarccal járt. 3 ' A falvak többségében a lakosság megmaradt őstermelőnek. Iparos réteg csak Telkibányán, Encsen, Forrón, Göncön és Szikszón volt említésre méltó nagyságrendben 32 (3. kép). Gönc és Szikszó jelentősebb céhei mellett a 19. század első felétől Regéc üveghutája, Telkibánya porcelánfabrikája és néhány malom jelentette az ipart ezen a 22. Fáy gróf, Meskó báró, Szirmay, Szemere családok, Trautsohn herceg, Kassa városa, a jászói konvent, a kincstár . . . (uo.) 23. 1850-ben a református lakosság aránya a vizsgált területen alig érte el a 40%-ot. (Fényes Elek, 1851. településsoros adatai) 24. Ruténok települtek pl.: Abaújdevecser, Abaújlak, Abaújszolnok, Homrogd, Kány, Szárazkék, Felsővadász, Gadna, Mogyoróska, Monaj, Nyésta, Pere, Perecse; Tótok települtek: Abaújvár, Alsógagy. Alsókéked, Alsóméra, Gagyapáti, Beret, Garadna, Fancsal, Telkibánya, Keresztéte; Római katolikus magyarok települtek: Abaújlak, Alsócéce, Alsóméra, Léh, Litka, Monaj, Pusztaradvány, Regéc, Krasznokvajda, Kupa, Forró, Hernádkércs, Fáj, Felsőcéce, Cekeháza, Felsőgagy; Református magyarok települtek: Abaújalpár, Alsóvadász, Léh, Litka, Pamlény, Pányok, Rásonysápberencs, Regéc, Kázsmárk, Kiskinizs, Korlát, Krasznokvajda, Kupa, Hernádbüd, Vizsoly, Cekeháza, Csobád, Felsőcéce, Felsőméra településekbe. (Abaúj-Torna Vm. 1939. településsoros információi) 25. Uo. 14. 26. Gulyás Mihály, 1975. 27. B.-A.-Z. m. T. 1970. 36-37. 28. Fényes Elek, 1850-ben a vizsgált települések közel felénél tartotta fontosnak a szőlő-, ill. bortermelés megemlítését. (Fényes Elek, 1851. településsoros információi 29. B.-A.-Z. m. T. 1970. 37. 30. Fényes E., 1851. 31. Abaúj-Torna Vm. 1939. 14. 32. Fényes E., 1851. településsoros adatai. 357
