A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Abaúj vármegye 18. század végi vásáraihoz és az Abaúj megyei lakosság vásározási szokásaihoz

Detek, Fáj, Felsőgadna, Alsógadna, Gagybátor, Homrogd, Idrány, Jánosd, Alsókásmárk, Felsőkásmárk, Kéti, Kupa, Léh, Nyésta, Sáp, Selyeb, Alsószend, Tengerfalva, Tomor. Mind olyan községek, melyek legalább 4-5 vásárt látogatnak, Miskolcon és Szikszón gabonát, egyéb élelmet vásárolnak, s azt haszonnal továbbviszik a bányavárosokba, hegyek közti mezővárosokba. Szikszó nemcsak Szepsi és Mecenzéf felé „bocsátotta el" búzával, élettel megrakott vásározóit, fuvarosait, hanem a hegyaljai mezővárosokba is. A Szikszón is vásározó falvak közül a búzát, életet a Tokaj-Hegyalj ára hordták az alábbi községek lakói: Csobád, Fulókércs, Devecser, Felsődobsza, Fanesal, Forró, Ináncs, Nagykinyis, Felsőméra, Alsónovaj, Fehőnovaj, Pepost, Szála, Szentandrás, Szentistvánbaksa. Néhány község lakói Szikszó és az északibb mezővárosok között kereskedtek haszonra. Ezek: Csenéte, Felsőgagy, Litka, Szolnok és Vendégi. Szikszón is vásároztak még: Belsőbőcs, Berencs és Alsóvadász lakói. Negyvenöt községből jártak Abaúj megyében Jászó vásáraira is. Ez az 1820-as években 204 házból álló, 1581 római katolikus által lakott oppidum kedveltebb volt a nemesek, mint a jobbágyok körében. A Bódva vize mellett, a „szomolnoki országúiban, . . . kies völgyben" lévő mezőváros a jászói prépostság birtoka volt, régóta hiteles hely, ahová nemes uraimék betérve, egyszerre két dolgot is intézhettek: másoltathatták családi okleveleiket, bejegyeztethették ősiségi jogon örökös utódaikat, és vásározhattak. Sírboltokhoz, kúriák építéséhez, udvarházaik díszítéséhez márványt vásárolhattak, mert ahogyan Fényes Elek fogalmazta: az „ide való hegyeken igen sok vörös és fejér/fekete és fejér, kék és fejér csíkos márvány töretik, s helyben asztalnak, szobornak, oltárnak, sírkőnek dolgozzák fel; továbbá találtatik itt számos mesterember, a vásárok pedig különösen sertésre nézve nagy fontosságúak".

13 Maguk a jászóiak nagyon szerényen vallottak sokadalmaikról: „Piacos hely maga városunk . . . Privilégiumaink szerint 4 országos vásáraink vannak" - mondották a kérdezőbiztosok faggatására. Maga a mezőváros gabonabehozatalra szorult. A vásározók felkeresték Torna és Zemplén megyéből is.

14 Abaúj vármegyéből - mint említettük volt - 45 községből vásároztak itt a lakosok. Első helyen azonban mindössze Garadna, Pisendor, Szepsi és Szőled lakói említik, mindannyian közelsége miatt. Második helyen említik Jászó vásárait: Csenéte, Buzita, Nagybodoló, Debrőd, Jánok, Kány, Keresztéte, Alsólánc, Felső-Középlánc, Litka, Lakranc, Pamlény, Pány, Peretse, Pédér, Somodi, Szászfa, Szemere, Vajda, Vécse, Jászóújfalu, Alsómecenzéf Felsőmecenzéf, Semse, Szolnok és Vendégi lakói. Harmadik helyen az alábbi községekből látogatták: Alsószend, Komaróc, Mindszent, Pereny és Petri. Ellátogattak még a jászói vásárokra a 3-4 mérföldnyi távolság ellenére Apátiból, Devecserből, Felsőgadnáról, Kupáról, Nyéstáról, Rudnokról, Sápról, Selybről és Tömörről. A jelesebb vásárokat tartó Abaúj megyei mezővárosok sorába tartozott Abaújszántó, vagy ahogyan az 1770-es években emlegették, Szántó is. A megye legnépesebb mezővárosa volt az 1820-as években. 589 lakásban 4468 ember élt, közöttük 1316 zsidó. Termékeny és tágas határát többnyire nemesek bírták. Jeles dohányt termeltek, bőséges erdeje is volt a lakosoknak, és „nagy kiterjedésű szőlőhegye a Hegyaljához" számíttatott.

15 Vásárait 32 helységből látogatták, a legtöbb községből első helyen említve a szántói sokadalmakat. íme, akik számára a szántói sokadalmak voltak a legfontosab13. Fényes i. m.; Ludovicus Nagy i. m. 14. Takács P.-Udvari L, 1989. 359-381. 15. Ludovicus Nagy i. m.; Fényes i. m. 202