A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Gömör megye lakóinak vásározási szokásaihoz és a gömöri vásárok 18. század végi történetéhez

lapátok, szivanók, hordók, szekerek, kerekek, egyebek. Miskolcon át Szabolcsba éppúgy elkerültek ezek a háziipari készítmények, faragványok, mint Balassagyarmaton, Vácon keresztül Pestre, s onnan le a Duna menti falvakba. A faeszközök készítésében jeleskedő települések az alábbiak voltak: Baradna, Cserencsény, Závadka, Szelce, Dobrapataka, Polonka, Dobsina, Rimaszombat, Tiszolc, Jolsva . . . A felső-gömöri falvak gyapjúkészítményeikről, juhtúróikról, sajtjaikról is híresek voltak. Kendert, lent pedig a vármegye szinte minden falvában fölösen termeltek és dolgoztak fel. A fonalak, vásznak, gyapjúholmik készítésében Ratkó, Jolsva, Cselnek, Klenóc, Gerlice lakói jeleskedtek. A klenóci sajtról, az ostyepkaról, a Garam-vidéki parány káról, az ochtinai túróról pedig nemcsak Mikszáth írt nagy csodálattal, de Krúdy Gyula sem győzte eléggé dicsérni, s a gasztronómiai élvezeteket kedvelőknek pedig e fenséges ízek és zamatok hallatán ma is összefut a nyál a szájukban. Sorolhatnánk még a gömöri „különlegességeket", a rozsnyói viaszkészítményeket, gyertyákat, a gömöri cseresznyét, diót, egyebeket. ízelítőnek azonban ennyi is elég, hogy megérezzük: Gömör megye lakóinak volt mit kínálniuk az alföldi búzáért, rozsért, egyéb élelemért, mert a megemlítetteken kívül szekérszám hordták az Alföldre a meszet, a faszenet, szárított gombát, aszalt gyümölcsöt, diót, a lépes és pergetett mézet . . ? A gömöri háziipar jövedelmezőségével tisztában voltak a földbirtokosok is. Húztak is belőle hasznot szépen. Árulkodik erről az a tény is, hogy az úrbérrendezés előtt 3084 telket 7221 jobbágy használt, s mellettük 2177 házas zsellér és 438 hazátlan zsellér szolgálta a földesurakat.

4 Ez azt jelenti, hogy egy úrbéres háztartásra nem egészen 3/8 telek jutott. A gömöri tájakon, ahol négy marhával kellett szántani jobb esetben is, és az észak felé emelkedő hegyekben inkább megtermett a pohánka, a zab, mint a rozs és a búza, 3/8 telek aligha tartott el egy családot. Ezért kellett szőni, fonni, fúrni, faragni, agyagot, meszet, szenet égetni az embereknek. A háziipari termékeket azonban élelmiszerre, egyébre, csak az alföldi tájak termetté javakra kellett cserélni. Erre voltak jók a hetivásárok és az országos kirakodó vásárok. Nem szeszély, nem is véletlen, még csak nem is a vándorlás és vásárfiales és ösztöne hajtotta Gömör megye kétszáznál valamivel több településének lakóit több-kevesebb rendszerességgel 20 vásározó helyre. E vásározó helyek közül a többség gömöri mezőváros, de szép számmal találunk közöttük megyén kívüli sokadalmakat is. És amíg az általunk eddig vizsgált megyék településeinek a lakói tucatjával vallanak magukénak csak egyetlen vásározó helyet, addig Gömör vármegye települései között csak nagyon kevés olyan települést találunk, ahol az úrbérrendezéskor megkérdezett paraszti lakosság csak egyetlen vásárt említene meg. Feltehető, hogy nemcsak az úrbéres lakosság vásározott ilyen „szenvedéllyel és kedvvel", hanem ezt tette a Gömör megyében élő nemesség is, azzal a különbséggel, hogy a nemesek olyan településekről is eljártak Rimaszombat országos kirakodó vásáraira, ahonnan a jobbágyok nem. Mária Terézia uralkodásától ugyanis rendszeressé váltak, és egyre látogatottabbak lettek az évenként legalább négyszer tartani szokott megyegyűlések, s ezeket nemcsak törvénynapokkal, a rimaszombati vásárokkal is összekötötték a megye választott tisztségviselői. A paraszti vallomások

5 egyértelműen arról árulkodnak, hogy Gömör megye lakóinak vásározási szokásait, piacozási lehetőségeit is nagymértékben befolyásolták a ter3. Dr. Borovszky S., é. n. 251-305.; HunfalvyJ., 1867.; Ila B., 1976.; KoticsJ., 1986.; Pintér!., 1986.; Ujváry Z., 1987-1988. 241-248.; Viga Gy., 1980. 252-258.; Viga Gy., 1984. 241-248.; Viga Gy., 1988. 559-572. 4. Rebro, Kard 201. 5. Paraszti vallomások, Gömör. 1771. 212