A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

OLAJOS Csaba: A tarcali koronauradalom építészeti emlékei

nem usualtatik. Ezen háznak végiben volt egj nagj kőbul rakott Uri Konjha, mely le Szakadván, ket embert mégis olt, és egeszszen elis romlott. Vágjon a Harmadik Pincze a Szakmánjosok haza alatt; Torka és belölis egj darabon kő boltos . . . Vágjon ezen Curiaban köbül rakott Czirkaló házis [őrház], meljben Dezmai alkalmatossággal kerülők laktanak: . . . E mellett vágjon egj Kőbul rakott viznélkül való mely kut. Ezen Curiaban levő hazaknak Ablakaiban öreg és apró Rostely vágjon Tizen hat. Vendegh Fogadó ház. . . . A . . . Nagj Curia mellet vágjon, ezis puszta, csak a kőfalai állanak fel: alatta egj jó kő boltos Pincze" Az Inventáriumban leírtak nagyon jól azonosíthatók az OL. T. 1. fasc. 4. no. 371 Kamarai épület alaprajzán (21. kép). A kúria alaprajzán jelzi a három pince lejáratát. A „Czirkaló házis" az udvar közepén állt, mellette az udvaron a rajz a kutat is jelöli. A tokaji uradalom XVIII. századi összeírása szerint „EŐ Nagyságok nagy kúriáján: Kőből épített . . . csak kőfalak állanak." Az épületegyüttes felújítása és koronauradalmi központhoz való kialakítása 1750-70. közé tehető. Átalakítására 1799 körül tervek készültek. Feltételezhető, hogy ekkor épültek ki az udvar hátsó részén a kőépületek, és a régi fatornácok helyett a kőből készült boltíves árkádsor (22-23. kép). Az épület átalakításáról már csak 1857-ben történik említés, amikor Ferenc József látogatása miatt a Királyudvari tiszttartói lakást fejedelmi lakosztállyá alakították át.

47 Az épületegyüttes kialakítása egyszerű. Szigeteletlen kőfala, részben alápincézett, belső udvarát az ÉNy-i oldalon íves árkádsor keretezi. A főépület árkádsora be van falazva. Míg a DK-i volt fiskális ház fatornácos, egyszerű vakolt kialakítású. Jelenleg az épületegyüttes utcai és DK-i szárnyán a Borkombinát dolgozóinak lakásai, míg a hátsó részen gazdasági üzemelési raktározási helyiségek találhatók. 2. Zeleméri-kúria = Rákóczi-borház: Szintén a Rákóczi-kúriák közé tartozott. Az 1696-97. évi Tanúvallatás Aspremont herceg kérésére a hegyaljai birtokok ügyében (NRA 768/31) így azonosítja be az épületet: (tarcali tanú) „tudgya, hogy az nagy Udvarházon belül való udvarház Tarczalt (kinek most jobbára csak keő falai fenn alának) neveztettik Zeleméri háznak" ,

48 Az 1686. I. 30-i Inventárium leírása szerint Zeleméri Curia.

49 „Ezen Curianak minden épületi meg egven, csak a Kőfalai állanak fel. Három kő boltos oldal Kamora benne, hazakbul njilo, puszták. A ház ket Contignatioban vágjon, Felső és alsó házak, az alsónak padlás gerendai meghvadnak, a Felsőnek elpusztultának. Ezen háznak őt Ablakai vadnak, három öreg, ket kicsiny, minden vas rostélyos. Ezen Curiaban vágjon egj egeszlen kő boltos pincze ..." A Zeleméri-kúria örökösödés útján jutott a Rákóczi-család birtokába (Zelemériek Dobó István nővérének leszármazói, közöttük Lorántffy Mihály lányai), majd az épület Aspremint herceg II. Rákóczi Ferenc húgának, Julianna Borbálának férje) tulajdonába került. A Rákóczi-szabadságharc bukása után is csak a kőfalak álltak, tető nélkül. A XVIII. sz. közepén gr. Grassalkovics Antal kezdeményezésére az épület helyén (esetleg kőfalainak felhasználásával) épült ki a kincstári pince, amely a Szarvas-dűlőben kialakított szőlőtelep termésének feldolgozására és tárolására szolgált (24. kép). A Henye vagy Szt. Therésia hegyén kialakított szőlőtelep termésének feldolgozására a hegy déli lábánál alakítanak ki hasonló pincét, amely később a szőlészeti és 47. Mosolygó J., i. m. 155. 48. O. L. NRA 768/31. 49. U et C. 5. f. fasc. 58/14. 96