A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

OLAJOS Csaba: A tarcali koronauradalom építészeti emlékei

kisegítő helyiségekkel van bővítve (11. kép). A torony alsó szintjei középkori részleteket tartalmaznak. A második szinten egy-egy kisméretű kőkeretes, bélletes gótikus ablak található. A templombelső a berendezés mozgalmas és szép barokk templomot mutat. Háromboltszakaszos hajója csehsüveg boltozattal fedett. A boltozatot konkáv és konvex íves, széles fejezetekkel koronázott falpillérek tartják. A szentélyt lapos ívű boltozatos apszis zárja. A hajót íves falszakasz kapcsolja a szentélyhez, illetve a torony alatti előtérhez. A toronyból nyíló bejárat után kőből épült íves, barokkosán hullámzó karzat található, rajta orgonával. A templom fala terméskőből készült kőlábazattal, sima, vakolt felülettel, a homlokzatain barokk kőkeretes ablakokkal, ajtókkal (12. kép). Kiemelkedő színvonalú a gazdagon faragott, rokokó főoltár és mellékoltárok és a szószék. Az oszlopos főoltár retabulu- JJ ^ Az ún tarca

n „pieta" mán Szt. István és Szt. László szobrai, főpárkányán angyalfigurákkal díszített. A hajó nyugati végében kétoldalt és a karzat mellvédjén rokokó rácsok vannak. A templom hajójának északi külső falánál szép barokk szobor áll, az ún. „tarcali Piéta". A „tarcali Piéta" nem szerepel a hivatalos műemléki jegyzékben, holott kompozíciója, drámai kifejező ereje, naturalista kidolgozottsága kiváló művészre utal. A Szepsi Aloiz „mogyoródi Apát Úrnak, az Isten buzgó papjának" 1811. (1841?) április 20-án bekövetkezett halála után állított síremlék tetejére helyezett szobor magába sűríti a tragédiát, a végtelen bánatot, és kifejezi az alkotó alázatos áhítatát" (13. kép).

35 2. Református templom: A reformáció kezdetén egész Tarcal város - kivéve néhány családot - református hitre tért, 1562-1671 között ők használták a volt katolikus templomot és plébániát. Mint Babocsay írja - „mikor 1678-ban az egri törökök a jeles épületekkel ékesült fiókos tornyot s abban helyeztetett öregebbik éles szavú haranggal s ritka mesterséggel egyenesen folyó csengető és verő órával felégettek", még akkor is használták „e puszta templomot Tarczal város evangélikus lakosai", mert 1686-ban, mikor már a templom építéséhez „Tiszahátról való nagy fáknak és ritka gerendáknak levágatására és elszállítására erejök és értékök felett kötelezték magokat a lakosok s akkor értő tudós Mesterekkel is megalkudtak volna a lakosok", akkor űzettek ki végleg a templomból s tiltattak el az istentiszteletnek ott való tartásától s „ugyanakkori alkalmatossággal reménytelenül kihányták ordinárius Predicátor Gyöngyösi Istvánt".

36 1687-91 között ismét a reformátusok használták a templomot. 1691-1706 között a katolikusoké a templom, majd 1706-1711 között a Rákóczi-szabadságharc hatására a reformátusok visszafoglalták a templomot, majd 1711. március 1-én kiadott rendeletével I. József császár a felkelés előtti státust állította vissza, így a tarcali reformátusok 35. Joó T., A tarcali „Piéta". HOMKözl. 10. (1972) 3<M5. 36. Adalékok a Tiszántúli . . . i. m. 85