A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

OLAJOS Csaba: A tarcali koronauradalom építészeti emlékei

A gazdasági tényezők között legnagyobb jelentősége a szőlőtermelésnek és a feldolgozásnak volt. Tarcal községben a legnagyobb szőlőtulajdonos a Rákóczi-család, majd a Koronauradalom. A szőlőtulajdonosok között jelentős számban voltak máshol élő földesurak, akik inkább csak személyzetükkel voltak jelen a mezőváros életében. A kisnemesség alkotta a szőlőbirtokosok, iparosok és helyi értelmiség jelentős rétegét. A mezőváros gerincét a telkes jobbágyok biztosították, akik a szőlő mellett a mezőgazdaságból éltek. A mezőváros társadalmának legalsó rétegét zsellér jogállásúak alkották, akik döntő többségükben kapásként dolgoztak a szőlőbirtokokon.

19 A település fejlődéséről az államalapítástól kezdve kevés adat áll fenn. Az 1110-es tarcali országgyűlés alapján azt kell feltételezni, hogy már ekkor is jelentős település volt. A XV. sz. közepén városi jellege volt, de kiváltságait csak a XVI. sz. második felében nyerte, 1551-ben mezővárosként van nyilvántartva.

20 Feltételezhetően ekkor a település a templom közvetlen környékén helyezkedett el, amit bizonyít egy 1698. III. 14-ből származó összeírás, mely szerint az utcanevek Tarczal Oppidum területén: - Tarczal Városának Hegy felől való felső Sorja - Város Árkának hegy felől való sornak alsó kapuja hellje - Piaczról Templomhoz fel járó út - Templomhoz járó út - Schola mellett Templomhoz fel járó út - Templomhoz és Parochiához járó szekér út - Mester Völgyen le járó Szkér út volt, de a zápor elrontotta.

21 Ebben az időben a település két beltelkes (ún. kertes) lehetett. A település magját a templomok, az iskola, a városháza, a piactér, továbbá az üzletek és a mesterek műhelyei alkotják (4. kép). A településközpontban találhatók a gazdag szőlőbirtokosok, a Koronauradalom épületei, pincéi (5. kép). A településmagban egy kis részen a zárt sorú, még döntően a fésűs beépítés a jellemző (6-7. kép). A borospincék elhelyezkedésére a csoportos (pl. Felső u., Templom utca) és a szórványos (udvarokon önállóan) elhelyezkedés egyaránt jellemző (8. kép).

22 Az alsó sík vidéki területen voltak a majorok, kertek, ezt bizonyítja az 1883-as kataszteri térkép, illetve a földkönyv, amely szerint a Malom utcától délre eső területen volt: -gr. Szirmay György majorja -433-34 hrsz. -442-43 hrsz. -467-72 hrsz. -Kóczán Jozsefné majorja -473-74 hrsz. -Gr. Károlyi György majorja -424 hrsz. - Andrási Dávid majorja - 427-28 hrsz. -431-32 hrsz. -SpónerTivadarné majorja -55 hrsz. -57-58 hrsz. -90 hrsz. -Halvinai Kálmán örök majorja -86-87 hrsz. -Városmajorja -56 hrsz. - R. kat. lelkészet kertj e -64-65 hrsz. 19. Kecskés ?., A mezővárosi lakóházak alaprajzi típusai Észak-Magyarországon. Balassa M. I.-Cseri M.-Viga Gy. (szerk.): Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében, 235-236. Miskolc-Szentendre 1989. 20. Borovszky S., i. m. 357. 21. U et C. 7 f. fasc. 173/25. 22. Frisnyák S., Történeti földrajz, 74. Nyíregyháza, 1985.