A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

OLAJOS Csaba: A tarcali koronauradalom építészeti emlékei

Károly lotharingiai herceg a lázadásban részt vett tarcali lakosokat karóba húzatta.

13 A mezőváros 1670-1700 közötti történetét részletesen Babocsay Izsák Tarcal jegyzője írta meg naplójában - Fata Tarczaliensis címen. A Rákóczi-szabadságharcban a tarcaliak közül sokan harcolnak a kurucok között, II. Rákóczi Ferenc oldalán. 1707. július 16-án II. Rákóczi Ferenc meglátogatja a várost.

14 A szabadságharc bukása után a Habsburgok a Rákócziakat minden vagyonuktól megfosztották, így ismét a királyi birtokok közé kerül a mezőváros. A XVIII. század második fele és a XIX. század eleje a béke és a fejlődés időszaka a mezőváros életében. A község az 1848-as szabadságharcból is kivette a részét. 1849. január 22-én Bodrogkeresztúr és Tarcal között zajlott le a bodrogkeresztúri csata, melynek hőse Klapka György honvédtábornok volt.

15 Nagy kárt okozott az 1880-as filoxéravész, a szőlőket csaknem elpusztítva tette tönkre a lakosság jelentős részét. Az I. világháborúban Tárcaírói ötszázan vettek részt, ebből 134-en haltak meg. A két világháború közötti időszakot is az általános elszegényedés jellemzi. A község 1944 decemberében szabadult fel.

16 A település szerkezete A település szerkezetét a földrajzi, történelmi, társadalmi és gazdasági tényezők alakították (3. kép). Természetföldrajzi szempontból jelentős befolyásoló tényező volt a Tisza közelsége, aminek árvizei sokszor elöntötték az alsó utcákat is. Ugyancsak meghatározóak voltak a település szerkezetére a földhasznosítási övezetek: a település a szőlőövezet és a sík vidéki szántó- és legelőövezet között helyezkedik el. Végül a földrajzi tényezők közül jelentős szerep jutott a gazdaságföldrajzi tényezőknek. A település Erdély és a Felvidék közötti kereskedelmi útvonal sávjában fekszik. A történelmi tényezők között legjellemzőbb: hogy a település évszázadokon keresztül a török, a labanc, a kuruc hadak felügyeletének határterületén feküdt. A törökök betörései mérhetetlen szenvedéseket okoztak a vidék lakóinak. Tarcal több ízben szinte teljesen elnéptelenedett. A törökök 1604-ben felégették, majd 1606-ban Básta hadai szinte megsemmisítették Tarcalt. 1622-ben tatárok dúlják fel Tarcalt, kifosztva a népet minden vagyonából, végül 1678-ban Kara Hasszán aga égette fel a várost. Az elnéptelenedett települést az ország különböző részeiből verbuvált lakosokkal telepítették újra. A reformáció idején az egész lakosság áttért a református hitre. A Rákóczi-szabadságharc leverése után a rebellis protestánsok megfékezésére Mária Terézia 1760 körül sváb iparosokat telepített a mezővárosba.

17 A XVIII. sz. végétől jelentős számú zsidó lakosság telepedett a Hegyalja településeibe, köztük Tárcáira is. Az 1827-es összeíráskor 217 izraelita élt a településen, akik nagy többségükben kereskedéssel foglalkoztak. Számuk a XX. századra 306-ra, majd 1944-re 350 főre növekedett, akiket a nyilasok elhurcoltak 1944-ben, így jelenleg gyakorlatilag nincs zsidó lakos a településen.

18 13. Mosolygó J., i. m. 153. 14. Mosolygó J., i. m. 144. 15. Borovszky S., i. m. 121. 16. Dobos /., Tarcal története a szóhagyományban, Budapest, 1971. 17. Adalékok a Tiszáninneni Ev. Ref. Egyházkerület történetéhez. Kérdőpontokra adott feleletek a tarcali egyházközségből, 1898. 18. Dobos /., i. m. 77