A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

OLAJOS Csaba: A tarcali koronauradalom építészeti emlékei

2. kép. I. katonai felmérés II. József idejében lalástól 1110-ig nincs írásos adat Tárcaírói, de feltehetően a mindenkori király a birtokosa. Könyves Kálmán király 1110-ben itt országgyűlést tartott. Ezen az országgyűlésen mondták ki törvényben, hogy „boszorkányok nincsenek".

3 Könyves Kálmán király emlékét tábla őrzi a községben. Zsigmond király 1398-ban Debrői Istvánnak adományozta a községet, melyet a leleszi káptalani levéltárban őrzött oklevél bizonyít.

4 Hűtlensége miatt később Zsigmond király Tárcáitól megfosztotta Debrői Istvánt és Brankovics Györgynek adományozta a települést. Tokajjal együtt 1440-ben Hunyadi János birtokába került, majd annak halála után ismét királyi birtok lett. Mátyás király Tarcalt 1469-ben a Tokaji várral együtt Szapolyai János, majd János Zsigmond örökölte és kisebb megszakításokkal 1565-ig birtokolta.

5 A város 1567-ben a törököktől elpusztított helységek között szerepel.

6 II. Rudolf király 1596-ban oltalomlevelet ad Tárcáinak, majd 1603-ban a mezővárost Rákóczi Zsigmondnak zálogosítja el. A Rákócziaktól 1606-ban Bocskai István visszaváltja a birtokot, majd 1607-ben a király Thurzó Györgynek adományozta a települést. Bethlen Gábor erdélyi fejedelemé a tarcali földesúri jog 1622-től, aki 1624-ben szabadalomlevelet adott a mezővárosnak. Halála után özvegye, Brandenburgi Katalin lett Tarcal földesura, aki 1631-ben Csáki Istvánnak eladta azt. Csáki István III. Ferdinándtól 1638-ban a mezőváros részére szabadalomlevelet nyert, amely megengedte, hogy az várak mód3. Mosolygó J., Tokaj és vidéke, 142. Budapest 1930. 4. Kandra K., Adatok az egri egyházmegye történetéhez, 143. Eger, 1904. 5. Mosolygó J., i. m. 143. 6. Borovszky S., i. m. 75