A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

OLAJOS Csaba: A tarcali koronauradalom építészeti emlékei

A TARCALI KORONAURADALOM ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEI OLAJOS CSABA A Tokaj-Hegyalja név egy olyan fogalmat takar, mely egyrészt magában foglalja azt a természetföldrajzi, gazdaságföldrajzi egységet, ahol a tokaji bor terem, de jelenti azoknak a mezővárosoknak az összességét is, amelyek az abaújszántói Sátor-hegynél kezdődő és a Sátoraljaújhelyi hegynél végződő területen fekszenek, és történelmük összefonódott a Rákóczi-családdal, a Rákóczi szabadságharccal. E történeti tájnak az építészeti kultúrája is jellegzetes, izgalmas. Nagyon sok gótikus, reneszánsz emlék található itt, de közülük a barokk stílusú épületek vannak túlsúlyban. Az elmúlt időszakban az Ybl Miklós Főiskolával végeztettünk felméréseket több településén. Ekkor figyeltem fel az itt lévő mezővárosok közül Tárcáira, a szőlők közül kiemelkedő templomtornyaival és a dombtetőn álló, a tájat uraló Teréz-kápolnájával. Tovább fokozta kíváncsiságomat, amikor kiderült, hogy a település hosszú évszázadokon keresztül királyi birtok volt. így az állami, a mezővárosi nemesség, polgárság, valamint a parasztság építkezése egymás mellett él egy településen, egymásra hatva kultúrájával, formavilágával, technikájával. A mezőváros Magyarország északkeleti részén, az Alföld és a Zempléni hegység találkozásánál helyezkedik el (1-2. kép). Közigazgatásilag Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a volt szerencsi járás területén fekszik. A történeti Zemplén megye, ezen belül a Hegyalja, egyik legdélibb települése, Tokajtól 4 km-re, Szerencstől 10 km-re, Sárospataktól 30 km-re található. Történelme összefonódott e három város és vár történetével. Különleges helyzetét jellemzi, hogy az államalapítás óta a község (mezőváros) birtokosa a királyi uradalom volt kisebb-nagyobb megszakításokkal a felszabadulásig. A lakosság fő foglalkozása már a kora középkortól a bortermelés. A községet ízesen és képiesen mutatja be egy 1822-ben készült és Kaszner János akkori pataki járási főszolgabíró, valamint Kozma András főesküdt aláírásával hitelesített leírás.

1 „Ezen városnak valóságos eredeti fekvése az úgynevezett Tokaji és Tarczali hegynek délre fekvő alsó részében esik, és azért a hegynek rendes kiterjedéséből kivált távolyabbiul elég díszes ábrázolatyát mutatja a városnak. Felette pedig az egész világ előtt nevezetes Borokat termő szőllő Hegyei ékesítik, mert azoknak, kivált azon részei, melynek egyenesen a városból ki menő délfelől részen szőllőt terme Hegyek, a legelső Claszisu Borokkal szolgálnak birtokosainak. A város alatt pedig déltől fogva tsak nem a Napkeletig ki terjedő zöld pázsitja vidámítja az emberi természetet azontúl pedig az úgynevezett Bótsere tó, . . . Ezek után nap nyugat és észak között fekvő szántó földjei, melyek két részre vágynak feli osztva, . . . Vannak ezen város Határjában több nevezetes nagyobb és kisebb Tavak is, . . . mellyek minden Esztendőbe többnyire ki szoktak száradni, hanem az árvíz idején szoktak tele telni, és többnyire a vizet egész a város allyáig megnöveszteni .. . Ezen városnak Határjában semmiféle Puszta várai, avagy Kastélyai, vagy egyéb emlékezetre méltó épületjei, vagy azokk omladékai nem találtatnak . . . Van azonban ezen városunk 1. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez 1896. 136-138. 73