A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

S.KOÓS Judit: A Herman Ottó Múzeum ásatásai és leletmentései 1988-1990

Alsócéce-Miszlonka-tető Ferenc (MNM) hitelesítő ásatást végzett. A környezetéből szemmel láthatóan kiemelkedő dombot a Felsőcécéről az Alsócéce felé vezető út vágja ketté. A jelenleg művelés alatt álló terület út felé eső részein gyűjtöttük a cserepeket, melyek új kőkoriak, illetve néhány jellegzetes középkori darab is található köztük. ásatást végzett. A környezetéből szemmel láthatóan kiemelkedő dombot a Felsőcécéről az Alsócéce felé vezető út vágja ketté. A jelenleg művelés alatt álló terület út felé eső részein gyűjtöttük a cserepeket, melyek új kőkoriak, illetve néhány jellegzetes középkori darab is található közöttük. S. Koós Judit Ároktő-Pej-tó Sipos Sándor ároktői iskolaigazgató jelentette a múzeumnak, hogy Ároktő község határában, a régi Tisza-gáttól D-re, a Pej-tó partján fekvő, 2-3 méter magas, kisebb homokdombon császárkori és kora Árpád-kori cseréptöredékeket gyűjtött. A kora Árpád-kori lelőhely valószínűleg Összefüggésbe hozható az Árpád-kori oklevéllel említett Pály faluval (Györffy Gy. Ak. tört. föld. I. 801.). L. Wolf Mária Bodroghalom-Medvetanya A Farkasdombon, ahol a homokbányánál a kelta temetőt tártuk fel, tovább folyik a homok kitermelése. A temetőtől mintegy négyszáz méterre 1988-ban előkerült egy kézzel formált urna. 1989-ben egy korongolt urnát, egy tálat és egy kézzel formált kis fazekat mentett meg a bányamester. A tárgyak kelta koriak. Ltsz.: 89.1.1., 89.8.1-3. B. Hellebrandt Magdolna Bodroghalom-Nagyérhomok 1989. X. 18-án terepbejárást végeztünk a területen. A falu DNy-i határában elterülő nagyobb homokdombon szórványos, jellegtelen őskori cseréptöredékeket gyűjtöttünk. Révész László-L. Wolf Mária Bogács-Pazsagpuszta 1989-ben folytattuk az előző évben megkezdett hatvani telep feltárását. Az idei ásatás célja az volt, hogy hozzávetőleg meghatározzuk a telep helyét és kiterjedését a teraszosan „kialakított" Pazsagtetőn. A területen tavasszal végzett geológiai fúrások eredményének figyelembevételével jelöltük ki az árokrendszert. Már a fúrások értékelésénél kiderült, hogy a sajátos domborzati viszonyok (Bükkalja) és a többszöri löszfelhordás következtében a kultúrréteg vastagsága és mélysége igen változó. Ezt az ez évi feltárás is megerősítette. A hatvani kultúra emlékanyaga az általunk kutatott részen 1 méter mélységben jelentkezett tisztán. Az árokrendszerrel történő kutatás nagyobb, összefüggő telepjelenségek megfigyelését nem tette lehetővé, néhány széthordott tűzhely és a 3. árok ÉNy-i falában mutatkozó omladékréteg utalt a telep egykori létére. Á leletanyag a hatvani népességre általánosan jellemző volt: nagy mennyiségű állatcsont, sok házikerámia, kevesebb díszedény töredéke, szűrőedények, agyagkanál, őrlőkő töredéke került elő. Külön említést érdemel egy miniatűr négylábú oltártöredék és egy hegedű alakú idol. Néhány, a telepbe beásott gödör jelezte, hogy a lelőhelyet később is használták a 654