A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

S.KOÓS Judit: A Herman Ottó Múzeum ásatásai és leletmentései 1988-1990

A Herman OTTÓ MÚZEUM ÁSATÁSAI ÉS LELETMENTÉSEI 198&-1990 S. KOÓS JUDIT Ároktő-Szivárgócsatorna 1988 nyarán jelentette Sipos Sándor, helybéli iskolaigazgató, hogy Ároktő és Tiszakeszi között egy újonnan ásott szivárgócsatorna rézsűjében egy csontváz koponyáját mosta ki az eső. Nyaktájon egy arany- és egy ezüstfibulát talált, ezeket magához vette, a vázat pedig visszatemette. A helyszínen egy szarmata női sírt tártunk fel. Tájolása. É-D irányú volt. Mindkét bokáját több sorban felvarrt, nagyméretű, henger alakú borostyángyöngyből álló füzér vette körül. A gyöngyök között apró lapos, kerek kalcedont, két ún. nyolcas alakú borostyánt és apró ezüstgyöngyöket is találtunk. A bal boka mellett, kívül, a füzér részeként egy koncentrikus körökkel díszített, szürke orsógomb is volt. Az aranyfibula téglalap alakú, granulációval gazdagon díszített, közepén egybefoglalt borostyánnal. A váztól 19 méterre ÉNy-ra egy újabb vázat találtunk, valószínűleg a csatorna kialakításakor bolygatták, a csontokat egy kupacba dobálták vissza. Melléklete egy római kisezüst volt. A leletmentésen részt vett L. Wolf Mária, Révész László (HOM). Lovász Emese Bogács-Pazsagpuszta 1988 tavaszán bejelentés érkezett Bogácsról, hogy a téesz szőlőtelepítéshez végzett földmunkák során megbolygatott egy őskori települést. A szakirodalomból több mint száz éve ismert lelőhely felső rétegei jórészt el is pusztultak a rigolírozás eredményeként. Az ősszel megkezdett leletmentést a domb szélén kezdtük el, mivel a terület nagy részét beültették szőlővel. Az ásatás ideje alatt négy szelvényt tártunk fel, melyekből a harmadikban már fél méter mélységben jelentkezett egy bolygatott gyermeksír. A csontváz beásásával szétdúltak egy tűzhelyet, melynek plasztikus díszeit a környéken megtaláltuk. (A mélyszántás miatt egyébként 80 cm mélységig kevert földből származtak a cserepek.) A sír alatt egy erősen hamus, paticsos gödörfolt mutatkozott, tele cserepekkel. Kibontása után egy négyszögletes, egyenes falú, enyhén lekerekített sarkú ház rajzolódott ki. A folt észlelése után kb. 15 cm-re volt a járószintje, melyből sajnos csak részleteiben maradt meg a lesározás. ÉNy-i és DK-i fala mentén cölöplyuksort figyelhettünk meg. A ház közepe táján valószínűleg épített kemence lehetett - töredékeit megtaláltuk. Ez alatt 20 cm-rel a háznak egy korábbi járószintje került elő, cserepekkel teli, vastag omladékréteg alól. Az egyik sarokban egy késő bronzkori beásást figyelhettünk meg. A D-i sarokban egy elpusztított kemence maradványait bontottuk ki. A lesározás itt már nagyobb felületen megmaradt, mint az 1. járószint esetében. Ennek elbontása után rendkívül vastag, kövekkel, paticcsal, cserepekkel teli omladékréteget találtunk. A kerámia a hatvani kultúra jellegzetes díszedényei és házi kerámiája. Az omladékréteg elbontása után egy kb. 3x3,50 m-es, négyszögletes alaprajzú, döngöltagy ag-padlójú ház 649