A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
MARGOT SCHINDLER: Komputerek alkalmazása kultúrtörténeti múzeumokban
az inventariális/leltári könyveink jóságától, a kartotékok minőségétől és a gyűjteményekben dolgozó egyes munkatársak szaktudásától. Ésszerűségi okokból és az adatbank mielőbbre állított alkalmazása miatt a magunk részéről úgy határoztunk, hogy az első - kvázi - ütemben csak a legfontosabb származási adatokat tápláljuk be az egyes tárgyakról, hogy a tárolót mihamarabb zárhatóvá tegyük. A későbbi időkre (vagy generációknak) nyitva hagyjuk annak lehetőségét, hogy az egyes tárgyak a kívánt és részletes kezelésnek/osztályozásnak megfelelően legyenek csoportosíthatók. A gyakran áttekinthetetlen, sok ezer egyedi adatot tartalmazó adattömeg és ebből fakadóan megítélhető nagy adathalmaz - betáplálási feladat, ami gyakran nem érzékelteti előre az elektronikus adatfeldolgozás előnyeit - gyakran vezet a munkatársak demotivációjához. Ésszerűnek látszik tehát mindenkor azt a tárgycsoportot betáplálni, amin éppen kutatási folyamat zajlik, mert ott, ahol az adatbank használata evidens, a készség is nagyobb annak alkalmazására. összességében és általában fokozott reményeink és elvárásaink vannak: várjuk, hogy mire tud valójában a komputer a múzeumban szolgálni. Legyőzi a nagy adattömeg adminisztrációs nehézségeit, segít az információk kikeresésében, racionalizálja az írásos munkát? Ez a berendezés nem más, mint egyfajta intelligens rabszolga, egy használható illeszkedőképes, gyors és olcsó szerszám, önállóan azonban nem szabadítja fel a tudományos munka lényegét, a munkatársakat nem mentesíti, csak tehermentesíti, ugyanis az „artifical intelligence" = mesterséges értelem egyelőre - sajnos vagy hála Istennek - csak utópia, hogy egy ideülő kiszólást (megjegyzést) idézzek Kaschuba és Lipptől; önmaga a saját adattömegével képtelen egy „történelmi vérszegénységet" megoldani, vagy ha úgy tetszik, megszüntetni. 26 Ami egy nagy, egyáltalán elképzelhető rendszerezett adattömeg széles/tág körben szakosított összehasonlíthatóságát illeti, a gépnek szerfeletti segítőképességgel kell rendelkeznie. Az embereket meg tudja szabadítani az időt rabló rutinmunkától, és helyet biztosít a kreatív munka számára. Egy önálló tudásanyag létrehozása és az önálló komputeren belüli funkcionális összefüggések megalkotása eddig nem sikerült. Köznapi ismeret, közhely, hogy önmagát senki sem teheti tökéletessé, de ezt sokkal nehezebb pontosan megfogalmazni, mint egy bonyolult matematikai összefüggést megoldani. Ezekkel a közhelyszerű ismeretekkel ezeknek pontos funkcionális összefüggéseivel a saját kultúrtörténeti diszciplínánknak még sok dolga van. Az Osztrák Néprajzi Múzeum a későbbiekben is az új fejlődési irányzatokhoz felzárkózva kíván maradni. Azt természetesen tudjuk, hogy ez már most is teljesítményképes komputert jelent, továbbá ki kell agyalni az ehhez tartozó programokat is, de - amint az nagyon szép lenne - egy nemzeti vagy nemzetközi adatbankhálózatot csak így hozhatunk létre. Ha közel van az ing, nincs messze a zakó . . . , van még időnk arra, hogy a lehetségest lehetővé tegyük magunknak, és kíváncsi engedetlenséggel nézzünk szembe a jobb megoldásokkal . . . 26. Kaschuba-Lipp, a megjegyzés azonos a 4. pont alattival és a 24. oldalon található. 640
