A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

JOÓ Tibor: Pusztuló kastélyok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

végén négyzetes alaprajzú toronnyal. A földszintes, alápincézett épület homlokzatvonalából egy szinttel magasabb középrizalit ugrott előre, amely előtt négy oszlopos, oromzatos, nyitott bejárati előcsarnok állt. Az orommezőben hatalmas, kettős grófi címeres dombormű. A középrizalitot manzárdtető fedte, s ugyanígy a tornyokat is. A középrész két oldalán levő épületszárnyat konty olt nyeregtető zárta le. A főhomlokzatot koronázópárkány, osztópárkány, az ablakok közötti rusztikázott falpillérek tagolták, az ablakokat és az íves bejárati nyílásokat erőteljes keretelések és szemöldökök hangúlyozták. Az ablakokon zsalugáterek voltak. A kontyolt nyeregtetőt oromzatokban nyíló padlásablakok tagolták. A kastélyt gondosan ápolt nagyobb méretű park vette körül, amelynek ma már a legkisebb nyoma sincs. E kastély sorsa, folyamatos és felelőtlen elpusztítása egyik elrettentő példája a vandalizmus mellett a nemtörődömségnek is, hiszen a leírtakból láthattuk, hogy a 45 évvel ezelőtt kisebb háborús sérülést elszenvedett kastélyépületet a lakosság rendszeres dézsmálása, a faszerkezetek és épületanyagok elhordása, szétosztása stb. ellenére is négy évvel később még 500 000 Ft-os költséggel használható állapotba lehetett volna hozni. 1953 decemberében még több helyen állt az épület falazata az ablaknyílások felső vonaláig; 1961-ben is toronysisakkal fedetten álltak a tornyok. Még 1953-ban is voltak a park partoldalába beépített domborművek, s két évszázados síremlékek is, de 1988-ban a fiatalabb helybeliek már azt sem tudták megmutatni, hogy melyik részen lehetett a kastély. Nyomtalanul eltűnt tehát egy több mint 200 éves masszív építmény - melynek közel 1000 négyzetméteres hasznos alapterülete volt - tartozékaival, parkjával együtt, de eltűnt az emlékezetből is, éppenúgy, mint a hajdani mezőváros évszázadokon állott vára is. 77. Szirmabesenyő, Szirmay-kastély Szirmabesenyőről a hivatalos műemlékjegyzékben

14 a következő tételt találjuk: „MJ Széchenyi u. 20. (237) Ált. iskola, voltSzirmay-kasíély, barokk, XVIII. sz. Erősen átépítve." A kastélyt - 1945 előtti állapotában, keleti oldaláról fényképezve - a 3. kép mutatj a be. Az 1988. május 7-i megtekintés és részbeni fényképezés során azt állapíthattuk meg, hogy az egész kastély igen rongált állapotban van, folyamatosan és rohamosan pusztul; néhány évvel ezelőtt - a helyreállítás elkezdése jogcímén - a teljes tetőszerkezetet lebontották, a tetőfedőanyagokat és valamennyi nyílászárót kibontották és elhordták, a délnyugati saroktorony teljesen leomlott, s a munkákat elkezdő kivitelező - fedezethiányra hivatkozással - a munkahelyről elvonult. A kastélyt a felújítás elkezdése előtti állapotában - nyugatról fényképezve - a 4. kép mutatja be. Az 1970-es években a kastélyban még hat tanterem, 1 szükségtornaterem, fiú-, valamint leány-műhelytermek üzemeltek; a boltíves pincehelyiségeket úttörőotthon céljaira használták. A tervezett felújítás előtti állapotot szemlélve, azt írhatjuk, hogy egykori parkban szabadon álló, földszintes, részben alápincézett, elnyújtott téglalap alaprajzú, négysaroktornyos épület, melynek keleti oldalán oromzatos középrizalitban nyíló főbejárathoz vezetett fel lépcsősor. Az orommezőt a gróf Szirmay család címerpajzsa tölti ki. A nyugati oldal közepén erőteljesen kilép a homlokzat vonalából egy hárommenetes toldalékszárny, melynek bejáratához, illetve az előtte oszlopokon álló teraszhoz lépcsőfeljárón lehetett feljutni. A nyugati toldaléktól délre lép ki a homlokzat síkjából a Szirmay Tamás által 1754-ben

15 megépíttetett kastélykápolnának a nyolcszög öt oldalá14. OMF. 1976. Műemlékjegyzék. 15. SoósL, 1985. 145. 58