A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

JOÓ Tibor: Pusztuló kastélyok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

nan erre fedezetet nem ígértek, az épület helyrehozatala elmaradt. A községi tanács több esetben dobszó útján és más módon tudatosította, hogy az épület rongálása szigorúan tilos, ennek ellenére ismeretlen tettesek állandóan rongálják." Megay Géza felhívta a községi tanács figyelmét, hogy minden műemlék jellegű építmény a vonatkozó törvényerejű rendelet folytán védettség alá került, és ezt a körülményt tartsa a tanács szem előtt. „A romos épület bontása mindaddig tilos, amíg az Építészeti Tanács Titkársága arra engedélyt nem ad."

12 Megay Géza 1953. december 7-én jelentést

13 küldött az Építészeti Tanács Titkárságának, elküldte a felvett jegyzőkönyvet is, s mellékelt egy néhány évvel korábban készült fényképfelvételt is, valamint rögzítette a romos állapot és a környezet néhány fontos méretadatát. Ezek közül néhány adatot azért vagyok kénytelen itt ismételni és hangsúlyozni, mert a kastélynak már a legkisebb részlete vagy maradványa sem található meg, a hajdani kastély hozzávetőleges méreteit is csak így ismerhetjük meg. A jelentés szerint akkor „a megmaradt falak, illetve az épület mérete 15x62 m. Az épület hossztengelyének irányában mindkét végén torony áll, a torony és az épület közötti rész cca. 7 m távolságban mindkét oldalon le vannak bontva már a falak. Egyedül a toronynak van meg már csak a fedele, illetve toronysisakja. Az épület többi még megmaradt részében már nincs sem menynyezet, sem tetőzet. Az épület falazata - ahol még megvan - csak az ablaknyílások felső vonaláig áll még. Az épület hossztengelyének irányában és annak két végén levő saroktorony alapmérete 5x5 m. Az épület közepe irányában mindkét oldalon a falak 7-7 méterre már le vannak bontva. A község felőli oldalon, tehát a főhomlokzaton . . . oszlopok és timpanon már a földön romokban fekszenek". Megay Géza azonban hiába hívta fel a községi tanács figyelmét a műemlékeket védő rendeletekre, az épület védettségére, a további bontások tilalmára, s hiába jelentette a rongáltság állapotát és a sajóvámosiak felelőtlenségét, vandál törekvéseit az Építészeti Tanácsnak, semminemű érdemi, vagy valamiféle védelmi intézkedés nem történt, a pusztítás, az épületanyagok további kibontása, ellopása folytatódott. E tanulmány szerzője 1961 tavaszán járt tervező munkatársakkal Sajóvámoson, mert az ottani községi tanács egy orvosi rendelőt kívánt terveztetni orvosi lakással. Ekkor hallott először az egykori sajóvámosi kastélyról, melyben tucatnyi orvost és családját, valamint rendelőjét elhelyezhették volna, ha a kastély megmaradt volna. A kastély hajdani parkjában a dombtetőn csak elhanyagolt legelőt, s a két, oldalaikban már bontani kezdett tornyot talált (1. kép), melyeknek már csak a tetőfedése volt épségben, de a hajdani kastély többi részének még az alapfalait is kibontották már a földből. 1988 májusában járt ismét a kastély hajdani helyén, de most már a teljes terület be volt szántva, a tornyoknak sincs már nyoma sem, illetve az egyiknek a helyén kinőtt fű csenevészebb, mint máshol a vegetáció, s jóval fakóbb színű. A hajdani kastély terület egyik sarkában, bozóttal benőtt részen található még a hajdani istálló vályújából egy hatalmas vasbetontömb. Még az egykori (kb. 30 méteres mélységű) kútnak a bélésköveit is kiszedte a lakosság, sőt az 1953-ban még meglévő 18. századi síremlék is belekerült a kastélyterület oldalában épült új családi házak egyikének alapjába. A sajóvámosi kastély teljes megsemmisülése és az előzmények, valamint a körülmények folytán sajnos még az egykori kastélyépületéről, vagy különböző nézeteiről sincsenek összehasonlítási lehetőségeket nyújtó korábbi felvételeink; csak a mintegy 60 évvel ezelőtti állapotot illusztráló képes levelezőlappal mutatjuk be a század első felében ismeretes épületet és parkjának részletét (2. kép). A18. század második negyedében a sajóvámosi településnél kb. 20 méterrel magasabban fekvő domb tetején épült meg a téglalap alaprajzú barokk kastélyépület, két 12. Megay G. hagyatéka. 13. Megay G. hagyatéka. 55