A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

JOÓ Tibor: Pusztuló kastélyok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

földesúr időnként udvari káplánt is alkalmazott, ő látta el a hívek lelki gondozását. A sajóvámosi katolikus hívek már a 18. század utolsó negyedében ismételten kérték, hogy kapjanak a helységükbe saját papot, de a kérés teljesítésének sok akadálya volt, csak 1803-ban biztosított a Helytartótanács egy helyi káplán tartására javadalmazást. Akkor Keglevich Károly e káplán részére a kastélyában állandó lakást jelölt ki, s egy jobbágytelek földjét is biztosította a részére.

9 A helyi lelkészséghez filiák is tartoztak, ezért 1806-ban plébánia rangra emelték. E kérdéssel azért kell foglalkoznunk, mert egyrészt a helyi lelkészséggel, illetve a kastélyban korábban már foglalkoztatott udvari káplánnal kapcsolatos iratokból tudjuk, hogy a 18. század közepe táján Vámoson már állott a kastély; abban házikápolnát működtettek a Keglevich család tagjai, másrészt így tudjuk meg, hogy a kastélykápolna eredetileg is szűk, megközelítése pedig körülményes volt, továbbá, hogy 1817-től ismételten kért, majd többször meg is terveztetett katolikus templom megépítésére csak a 19. század utolsó negyedében került sor. Időközben Keglevich István a sajóvámosi uradalmat és kastélyt eladta a református vallású Degenfeld Imrének, aki a kastélykápolna helyiségét a saját céljaira kívánta fordítani, sürgette annak kiürítését.

10 A birtokot Keglevichék 1865-ben adták el nekik. Gróf Degenfeld Imrétől leánya, Anna - férjezett hg. Odeschalchi Gyuláné örökölte, utánuk a gróf Edelsheim-Gyulai család lett a birtokos. Edelsheimék rokonságban állottak a gróf maros-némethi és nádaskai Gyulay családdal, a tornanádaskai kastély korábbi tulajdonosaival, akiktől azt a kastélyt gróf Keglevich István vette meg, a 19. század közepén. A gróf Edelsheim-Gyulai család rokonságban állott a gróf Teleki és a herceg Odeschalchi családdal is. A sajóvámosi kastély legutóbbi tulajdonosainak volt a gyermeke gróf Edelsheim-Gyulai Ilona, akit nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes vett feleségül 1940. április 27-én. 1944 novemberében a birtokos család elhagyja a sajóvámosi kastélyt, teljes berendezését, köztük a gróf híres porcelángyűjteményét, bundagyűjteményüket is hátrahagyva. A következő tájékoztatás már egy 1946. január 17-i kiszállás megállapításairól szóló jelentésben

11 olvasható, melyben 1946. január 18-án Megay Géza múzeumőr - a Miskolci Múzeum dolgozója - a következőket jelenti Sajóvámosról: „A gr. EdelsheimGyulai-féle kastély a teljes pusztulás képét mutatja, annyira, hogy még az ablakkeretek, a tetőzet nagy része, az ajtók mind hiányoznak már. (A kastély romjai között megállapíthatóan már csak két igen szép stílusos régi cserépkályha - fehér színű - darabjai, töredékei vannak meg, a darabokból az összeállítása már teljesen lehetetlen. Az egyik helyiségben meg van egy fekete márvány kis kandallókeret, amely kb. így néz ki: . . . (ezután 1x1,60 m-es méretadatot közöl, valamint lerajzolta a keret egyik rövidebb oldalát és a hosszabb felső rész már csonka részletét, késő reneszánsz jellegű díszítésével. J. T. ez a keret azonban mindamellett, hogy igen szép mívű csiszolt márványból van, nem mondható régi darabnak, de azért műértékkel bír. Ugyanilyen színű és hasonló anyagból készült faragott kandallókeretrészek apróra törött kisebb-nagyobb darabjai még sok helyen találhatók az épület romjai között és kint a kertben is . . ." Megay Géza jelentése azután beszámolt arról, hogy a községi rendőrség őrszobájában, illetve akkor milyen - a kastélyból származó - bútorok (cseresznyefa íróasztal, kanapé, mahagóni asztal, székek, tükrös szekrény), antik, festett porcelán tintatartó voltak találhatók, s milyen keményfa, párnázott régi székek voltak a községi elöljáróság hivatali helyiségében. (Ezeket le is rajzolta.) Jelentette továbbá, hogy 1945. szeptember 15-én és 1945. december 18-án milyen tárgyakat szolgáltattak be a miskolci járási főkapitányságnak. Az első alkalommal 30 tételben, a második alkalommal 16 tételben 9. SoósL, 1985. 161-162. 10. Nagyi., II. 211.; 485-491. 11. Megay G. hagyatéka. 53