A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

MOGYORÓSI Sándor: Egyes gömöri hiedelemalakok interetnikus vonakozásai

apoludnicahoz hasonlóan, veszélyesek az emberekre, bár a szexuális jellegük kétségtelenül erősebben jelentkezik, mint a poludnica magyar megfelelőjénél, a délibabánál.

20 A szűz, vagy jegyben járó halott lányok lelkéből lett kisasszonvok elsősorban a legényekre veszélyesek, elcsavarják a fejüket, halálra táncoltatják őket, szeretkezés közben kiszívják az erejüket.

21 A szépasszonyok ezzel szemben elsősorban a gyerekekre, újszülöttekre veszélyesek, mivel az egészséges gyerekeket betegre, torzra cserélhetik ki, Róheim a szépasszony megnevezést a boszorkány eufémisztikus nevének tartotta.

22 Ezen magyar mitikus lények délszláv megfelelői - amelyeket egyébként a szlovák hagyomány is ismer - a vilák. A délszláv vilák meglehetősen változatos tulajdonságokkal bírnak. Poludnicákkal ellentétben, aktívan segítik az emberek munkáját. Sokkal változatosabb a megjelenésük helye is: erdőben, folyók közt, romok közt és a tavakban tartózkodhatnak. A bjele vile elsősorban tavasszal és nyáron jelennek meg szép, fehér szoknyás lányok képében.

23 Az erdőben megjelenő, kibontott hajú, fehér ruhás vilák, ha többen vannak, táncolnak és énekelnek.

24 A szlovák néphit szintén ismeri a vila alakját. Ezekpoludnicákhoz hasonló lények, amelyek annyiban különböztek az utóbbiaktól, hogy amikor megjelentek, énekeltek. Azonban hasonló a keletkezési módjuk: vagyis a házasság előtt meghalt lányok lelkéből lettek; hasonló a külső megjelenésük is. A magyar kisasszonnyal, szépasszonnyal, vadleánnyal az rokonítja a szlovák vi'/ákat, hogy elsősorban ők árthattak azzal a legényeknek, hogy megtáncoltatták őket.

25 A három gömöri faluban azt tapasztaltam, hogy a Kulcsos Kisasszony és a poludnica kifejezést szinonimaként használják. Az adatközlők visszaemlékezése szerint az említett mitikus lény a következőképpen nézett ki: „Ez a Kisasszony olyan szép volt. Azután volt nekie a hajában betéve olyan . . . sapka. Rózsaszínű ruha volt rajta, és olyan szépen, így volt a kezében a kulcs. De volt talán húsz kulcs is nála, mert csörgött. Zokni a lábán - fehér, félcipő - az is fehér." „Én igazán nem láttam, csak a nagyszüleim mesélték, hogy ott, a völgyben nagy csörgést hallottak, aztán hogy odamentek, hát a völgyben ezek a kisasszonyok szép rózsaszín ruhában ott játszottak, ők csak nézték, nem mentek oda, aztán az egyszercsak elment magától. Ott termettek a völgyben, ott táncoltak, meg daloltak, aztán eltűntek. Azt a völgyet Rózsapalagnak hívták." -„Azt mondta a nagyapám, hogy olyan hosszú, selyemruha volt rajta. Hosszú, derékig érő haja volt. És fehér kalap volt rajta." Nasztraj lakossága a ruhája alapján ítélve, ezt a mitikus alakot többnyire a Gicei grófokkal hozta kapcsolatba: „Gicei Pálnak hívták azt az illetőt, akié volt az az erdő, hát gondoltam, hogy az ő lánya jön körülnézni. De ahogy a ruhát bemártottam, volt ott egy nagy mogyoróbokor, hát akkor már ott termett. . . Én is ugye . . . először azt gondoltam, hogy annak az uraságnak a lánya, de aztán mondták nekem, hogy ez az, aki minden hét esztendőben megjelenik." „Úgy képzelem, hogy ebbe itt Gicén volt a nagy uraság, hát hogy azokból valamelyik úrasszony a kulcsokat összeszedte, minden . . . de ez csak mese!" Ugyanakkor a hasonló kapcsolatteremtés ellenére a Kisasszony eredetére vonatkozó kérdésemre egyöntetű választ kaptam az adatközlőktől: „. . . valami szerencsétlenül járt nő volt. . .", „. . . hogy az olyanból származik, aki menyasszony és meghal . . ., „Úgy mondták az öregek, hogy úgy jegyben meghal valami nő, akkor azt talán 20. Róheim G., 1925., 116-117. 21. Gunda B., 1956., 56-65.; Dömötör T., 1981., 84-85. 22. Róheim G., 1925., 116-117. 23. Horváth!., 1976., 134-141. 24. Frankovics Gy., 1982., 169. 25. Fileva, B.-Mjartan, J., 1975., 1028-1029. 534