A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon II. (Szokásvizsgálat)

12. kép. Gyászközösség 7. A menet A menet alkalmat ad arra, hogy a közösséget ért veszteséget megtestesítő holttestet - a figyelmet rituális-ceremoniális aktusokkal felkeltve (ének, harangozás, öltözék) úgy vigyék végig a falun, hogy ezúttal a közösség minden tagja kinyilváníthassa szándékát a még szorosabb együttműködés iránt. A halottas menet alkalmával válik a közösségi részvétel totálissá (10. kép). 8. A tor Az eltemetéssel a közösség egységében támadt hiány véglegessé vált, de egyúttal végleges formát is kapott, s ezzel a közösségi feladatok véget értek. A temetésen résztvevők rituális közös étkezéssel véglegesítik annak szükségességét, hogy még szorosabban együtt kell működniök. Ugyanakkor ez az együttes étkezés ad alkalmat arra, hogy a résztvevők a halál okán megváltozott faluközösségen belüli társadalmi struktúrát új formájában tudomásul vegyék (11. kép). 9. A gyász A gyász nem más szociológiai szempontból, mint hiány reprezentálása. Azon tagjai a közösségnek, akik hozzátartozójuk halála folytán egzisztenciális krízishelyzetbe kerültek, hosszú ideig rászorulnak még a közösség segítségére, illetve kíméletére, védelmére. Ezeknek a személyeknek a többiektől való elkülönítését szolgálja a gyász többoldalú megnyilatkozása: öltözet, életmód, mentalitásváltozás stb. 522