A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon II. (Szokásvizsgálat)

6. kép. A harangozás jele, mely az egész faluközösséget befutja a halálhírrel közösség eme automatikus védekező reflexét, mellyel a halott hozzátartozóit a közösség többi tagjaitól megkülönböztetve a halott köré rendeli, hogy a hozzátartozók feladatává teszi a halotti szokássor lebonyolítását, s őket állítja a szokás középpontj ába (5. kép). A terület szerint is közelállókat a szokás szabályai szerint csak a rokonok után értesítik, illetve azok közvetve értesülnek a halálesetről. A kollektív hagyomány tehát még mindig az ősibb (vér-) rokonsági rendszerben látja azon közösséget, mely a közösséget is veszélyeztethető veszteségek alkalmával a leghathatósabban reagál. 3.2. A közösség erejének megőrzése miatt szükség van arra, hogy a veszteségről az egész falut értesítsék, hogy ezen újonnan kialakult helyzethez alkalmazkodjék további tevékenységében. Ezen általános híradás eszköze a jellegzetes halotti harangozás, amely a szájról szájra terjedő hírt megerősíti, legalizálja. A szociokultúrás organizmus ettől az értesítettségi helyzettől fogva már nyilvánosan is kefesi annak módját, hogyan tölthetné be a legpraktikusabban elvesztett tagjának helyét. A „halotti játék" mellett megindul a „társadalmi játék" (Malinowski kifejezése), amely azonban nem három napig tart, hanem jóval tovább (6. kép). 4. A virrasztó első estéje A virrasztó első estéjén a rokonság gyűlik össze. így fejezik ki összetartozásukat, s megjelenésükkel a közösség felé jelzik, hogy elfogadják a hagyományok által rájuk szabott szerepet, feladatot, közreműködnek a halott méltó ünneplésén, s eltemetésén. A virrasztón való megjelenés alkalmat ad azonban a rokonság által összefűzött kiscsoportban a hozzátartozójuk halála folytán felmerülő új pozíciórendszer felméré518