A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon II. (Szokásvizsgálat)
kozása: szómágia. 65 A káromkodás ily aspektusból szemlélve tehát éppen a megidéző ráolvasó formula ellentéte. A keresztényi jelrendszer szerint pedig az isten nevével való káromkodás nem más, mint negatív előjelű ima, amely a gonosznak, az istennel szembenállónak szól. 2.18. A tudós A tudós szerepének vizsgálata csak részben tartozik a halotti szokások vizsgálatához, másrészt a „csodás, mitológiai személyek" csoportjába sorolandó. 66 A halottlátóról azt tudják Pányokon, hogy a holttal éppen úgy tud kommunikatív kapcsolatba lépni, mint az élőkkel, ezt a kapcsolatot a közbeszédben a verbális, illetve vizuális kontaktus szinonimáival fejezik ki: nézte anyámrul sorsát, beszélt apámmal, s azt mondta neki az öreg . . ., szótváltott édesanyámmal a telekrül, házhelyrül stb. A tudós által közvetített kívánságokat még ma is gondosan végrehajtják a pányokiak. A halottlátóhoz tulajdonképpen azért fordulnak a pányokiak, hogy ellenőrizzék, vajon a halott elnyerte-e a halotti szokások véghezvitele után nyugalmát, vagy vétetteke véletlenül békéje ellen, s egyáltalán van-e még valamely kívánsága. A halottlátó közvetíti a „válaszokat". így tehát a tudós személyéhez fűzik a pányokiak a halotti szokások rituális célzatú, „túlvilág" felé irányuló cselekedeteinek ellenőrzési lehetőségét. Úgy vélik, hogy a tudós által közvetített válaszokból olvashatják ki, mennyire hatásos a reájuk hagyományozott halotti szokássor. Azt is mondhatjuk tehát, hogy a tudós feltételezett adottságokkal rendelkező személye a garancia a halotti szokássor egész rendszerének alapjául szolgáló túlvilág mitikus képzetének létezésére a pányokiak, azaz a szokás hittel teli gyakorlóinak számára. 2.19. A temetőről Ahhoz, hogy a temető jelentőségét a magyar népi gondolkodásban megértsük, röviden ősze kell foglalnunk az eddig elmondottakat. 2.19.1. Az élő faluközösség hite szerint léteznie kell az e világon kívüli, „túlvilágnak", amely tulajdonképpen a holtak birodalma. A népi képzeletben ez a hely nincs már lokalizálva, azt mondhatjuk, hogy a falu élő közösségét - annak elképzelése szerint körülveszi a halott falu közössége, amely a legkülönbözőbb formákban és módokon „érezteti" jelenlétét. Az élők kiszolgáltatva érzik magukat a holtakkal, illetve az általuk megnyilatkozó rosszindulatú erőkkel szemben, ezért igyekeznek valami módon befolyással bírni a holtak világára. Az élők „befolyásának" egyetlen eszköze a „túlvilágra" a hagyományos halotti szokások minél gondosabb végrehajtása. A szokásgyakorlat mellett azonban az élő közösség kijelöl saját területéből egy darabot, ahová halottait - a néphit szerint csak a testüket - helyezi. Ez a terület - a népi vélekedés szerint kettős ellenőrzés alatt áll: egyrészt itt teremtenek az élők feltételezett kapcsolatot a hozzátartozó halottjukkal, másrészt a holtak szellemeinek, s egyúttal a negatív erőknek is szálláshelye a temető. A kettős ellenőrzés a nappalok és éjszakák ritmikus váltakozásának megfelelően cserélődik. 2.19.2. A temetőt tehát három egymásba kapcsolódó funkció tartja fenn: 1. Racionális funkció: amely szerint a temetőt, mint a holttestek tárolási helyét tekinthetjük. Az ilyen terület kijelölése az élő közösség alapvető önérdeke. 2. Irracionális funkció: amely szerint a temetőkertet a hazajáró lelkek, s a túlvilági útra készülődő lelkek alkalmi pihenőhelye, illetve a túlvilág és e világ közötti „híd". 65. Vö. 45. jegyzettel. 66. K. Kovács L., i. m. 188-197. 511
