A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon II. (Szokásvizsgálat)

A további résztvevőket szintén ruházatuk, s viselkedésük jellegzetes megszomorodott, gyászos mivolta különbözteti meg környezetüknek a halotti szokásokban részt nem vevő tagjaitól. A halotti szokások lebonyolítását, „rendezését" a hagyomány által kijelölt személy végzi. Régebben - feltehetőleg - a vérrokon, ma már műrokon is lehet ez a személy. Pányokon mindig a halott keresztkomája, komája e szokássor organizátora. A „szereplők" s a „rendező" tevékenységét a közösségi hagyományok „forgatókönyve" szabja meg. A halotti „szokás-színjáték" központi része a beálló halál és a tor között zajlik le. E központi halotti misztériumjátéknak

22 van egy kevésbé hatásos, esetlegesen hozzáilleszkedő előjátéka: az előjelek figyelése; s szintén kisebb hatású utójátéka: a gyász. A szokássor lefolyása alkalmával sűrűn váltják egymást az egyéni és együttes megnyilatkozások: monológok (pl. sirató), dialógusok (pl. a pap és a gyülekezet között) s közös megnyilatkozások (pl. közös siratások, a temetési menet énekei). A halotti szokások drámai jellegű megformálását, illetve az efféle törekvést ősinek tekinthetjük, hiszen a közösségi tudás - a halálmítosz - legszemléletesebb, s legközösségibb kifejezője a drámai forma. Ezt a természeti népeknél még erőteljesebb alakban találhatjuk meg, mint az európai parasztság szokásanyagában. A halál által kiváltott érzelmek még csak fokozhatták a közösség azon igényét, hogy érzelemkitörésekre is alkalmat adó megjelenítési formát válasszon a halálról kialakított tudásának, s ez a dráma. 2. A pányoki halotti szokások tartalmi vizsgálata 2.1. Előjelek i Az álmokból való jóslás közhelyszerűen ősi emberi attitűd. 2.1.1. A disznó, mint haláljelző, az ország egyéb területein is általánosan ismert, s nem csak álomban, de a valóságban is rosszindulatú erők hírnökének tekintik.

23 A sertés jellegzetes élettevékenységét - a föld felszínének feltúrását, élelme megtalálására - a primitív analogikus-szimbolikus gondolkodásmód bizonyos körülmények között úgy értelmezte, hogy azon személynek, kinek az udvarában túr a disznó, hamarosan szintén meg kell bolygatnia a földet, mégpedig hozzátartozója eltemetésére. Pányokon a magyarázatot nem ismerik. S minden bizonnyal az eredeti hiedelem csökevényes megjelenési formája az álomkép. 2.1.2. A csizmatalp leszakadása s az elkövetkezendő rokonhalál közti kapcsolat feltételezése annyiban tartalmazza az ősibb gondolkodás jegyeit, amennyiben e kapcsolat keletkezését úgy rekonstruáljuk, hogy az egyén éppen úgy személyes tartozékának tekintette vérrokonait, mint ruházatát, s ezek szerint az utóbbit ért károsodás az előzőre is természetszerűleg kihat. Az egyén szorosabb környezetének ezen önkényes azonosítási módját nevezi Solymossy Sándor „integritásos gondolkodásnak".

24 Ugyané csoportba vélem sorolhatónak a foghúzással kapcsolatos álom előjelként való értelmezését. A fog elvesztésével kapcsolatos haláljóslat ismeretes a magyar nyelvterületen.

25 22. Úgy vélem az a tény, hogy a temetést parodizáló játékok is a halotti szokásoknak eme központi részét választják tárgyuknak, azt mutatja, hogy a nép éppen ezt a szokássort érzi drámai szerkesztésében a legerősebbnek. Ld. ehhez: Dömötör T., 1964. Ferenczi I.-Ujváry Z., 1962, 1966.; Ujváry Z., 1966, 1968, 1973. 23. Wlislockiné Döfler F. 1892. 47-55. 24. Solymossy S., i. m. 346-347. 25. Csíki, mezőségi, kalotaszegi, békési, tihanyi gyűjtésem során minduntalan találkoztam e képzettel. 502