A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

FÜGEDI Márta: A gyermekmunka a matyóságnál

\ A két nem munkaköre a nevelődés során fokozatosan elkülönült. Ezt a folyamatot a matyók életmódja, a gazdálkodás rendszere még inkább elősegítette. A fiúgyermeknek egyre inkább apja mellett volt a helye, s a férfiak munkáival ismerkedett, mind az állatgondozásnál, mind a mezei munkákban. A lány pedig a női munkákat, a háztartás, az otthoni gazdaság ellátását tanulta, a sütés-főzés, mosás munkáiból vállalt egyre nagyobb részt, valamint kistestvérei gondozását végezte. Mindezekhez társult nem utolsósorban a Mezőkövesden kiemelkedő jelentőségű varrómunka. A fentiek alapján általánosságban megállapítható; hogy a fiúgyermeket inkább az apja, a lányt pedig inkább anyja nevelte.

14 „Az iskola küszöbének átlépése határkő a gyermek életében. Ettől fogva fokozatosan fogyatkoznak önfeledt, gondtalan napjaik, s szaporodnak a kötelességeik. Ahogy szellemiekben gyarapodnak, többet és többet kell tanulniok, ahogy testiekben erősödnek, nagyobb és nagyobb részt kell vállalniok a gazdasági és házi munkákból" - írja Gazda Klára az esztelneki gyermekekről írott monográfiájában.

15 Az iskolának sem a szülők, sem a gyerekek nem tulajdonítottak általában nagy jelentőséget. „Tulajdonképpen annyi értéket láttak benne a parasztszülők, hogy az írás, olvasás, számolás elemeit elsajátították a gyerekek. Amikor ezen túljutottak, már a hasznot hajtó munkák felé irányították inkább a gyerekeket . . ."

16 A mezei munkák idején sok gyerek hiányzott, s csak az őszi gazdasági munkák befejeztével kezdtek el iskolába járni, s mihelyt kitavaszodott, ismét szükség volt otthon a gyermeki munkaerőre, sorra kimaradtak az iskolából. Ezt igazolja a Mezőkövesd levéltári iratai között megőrzött 1885-ös bizottmányi jegyzőkönyv feljegyzése is:

17 „A szülők csakis az őszi gazdasági munkák teljes bevégzése után, október, sőt november hóban adják fel gyermekeiket, és mert a város lakosságát legnagyobb részben a földmívelő osztály képezi, kétségtelen, hogy a tanköteles gyermekek igen csekély beszámítással ezek gyermekeiből állván, a szülők egy évben sem mulasztják el a törvény kedvezésével élni, és gyermekeiket saját gazdaságukban alkalmazhatása végett már május hóban visszatartják az iskolábajárástól ..." A több-kevesebb iskolás év után - néha helyett - a gyermeket már általában pénzkereső munkára fogják. A lányokat „kiscselédnek", „pesztonkának" adták, a fiúkat pedig lóhajtónak, kispásztornak szegődtették el. Gyakran egész kis gyerekeket odaadtak napszámba is. Mezőkövesdről például Eger környéki szőlősgazdákhoz szegődtek el a gyerekek 1-2 hétre egyelni, iloncázni, és más időszakos munkákra. Sok kisgyerek a munka révén már korán elkerült a szülői háztól, sőt falujából is. Az 1920-30-as években az alföldi tanyás gazdák például kocsival jártak Mezőkövesdre gyereket fogadni „kiscselédnek".

18 Jászszentandrásra például a szerződés áprilistól novemberig szólt, 2 mázsa búzáért meg egy pár szandálért. Libát, malacot, tehenet őriztek a gyerekek, az istállóban háltak, sokat szenvedtek és nélkülöztek. Sok gyerek már útközben a szekérről megszökött, de volt, aki a tanyáról gyalogolt haza. Apjuk azonban gyakran visszavitte őket, nem hagyhatta elveszni a fizetséget. Egy korabeli újságcikk a következő címmel tudósít az olcsó gyermekmunkaerőről:

19 „Itt az olcsó fiú, itt a jó lány!" A híradás szerint egy szekéren 20 gyereket vitt Kövesdről a jászszentandrási 14. Németh /., 1979. 352. 15. Gazda K., 1980. 59. 16. Vö. Györgyi E., 1979. 17. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Mezőkövesd nagyközség iratai. Bizottsági jegyzőkönyv 1876-1887. Az 1885. május 2-i bejegyzés. Idézi Sárközi Z., 1975. 171. 18. Vö. Herkely K., 1939. 19. Tóth K., gy., Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára (továbbiakban: HOM NA.) ltsz.: 2720/2. 487