A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIDA Gabriella: A gönci fazekasság

Katonai., 1986. Az első magyar porcelángyár (Telkibánya). Borsodi Kismonográfiák, 24. Miskolc Kiss L., 1914-1916. A hódmezővásárhelyi tálasság. Néprajzi Értesítő, XV. 248-270., XVI. 51-75., XVII. 72-92. Kerekes Gy., 1908. A kassai iparos céhek életéből 1597-1647. In: Iparosok olvasótára (szerk.: Mártonffy M.) XIV. 7-8. 1-33. Korponay J., 1866. Abaújvármegye monographiája. Kassa Kresz M., 1960. Fazekas, korsós, tálas. Ethnographia, LXXI. 293-379. 1961. Magyar népi cserépedények kiállítása a Néprajzi Múzeumban. Néprajzi Értesítő, XLIII. 149-169. 1977. A Néprajzi Múzeum kerámiagyűjteménye. A kutatás és gyűjtés története, 1872-1972. Néprajzi Értesítő LIX. 17-38. 1983. Magyar népi cserépedények. Budapest é. n. Fazekasipar. Kijegyzés a Magyar Statiszkai Közlemények, 2. köt., a Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása című, 1904-ben megjelent kötetéből. EA: 10.363. Malonyay D., 1922. A magyar nép művészete. Palócok. Budapest Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720-1721. Magyar Statisztikai Közlemények XII. köt. 1896. Bp. MihalikJ., 1908. A kassai Fazekasczéh artikulusai. In: Múzeumi és Könyvtári Értesítő, II. 2-3.152-157. Mihalik S., 1942. A kassai Miklós börtön. Kassa Plicková, E., 1954. A pazdicsi fazekasság története. In: Szovjet Néprajztudomány, IV. 1^43. 1959. Pozdisovské hrnciarstvo. Kniznica Ludového Uménia, Zvazok 9. Bratislava Román J., * 1951. A sárospataki fazekasság vázlatos ismertetése. Ethnographia, LXII. 295-350. 1955. Sárospataki kerámia. Magyar Népművészet, XXI. Bp. 1965. A sárospataki fazekasság műszókincse és szerszámkészlete. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, V. Miskolc, 347-397. Szádeczky L., 1913. Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon. Budapest Takács B., 1962. A telkibányai keménycserépgyár parasztedényei. Néprajzi Értesítő, XLIV. 163-202. DIE TÖPFER VON GÖNC Gönc, das zur volkstümlichen Töpferkultur der mitteleren Transtheissgegend gehört, stellte ein bedeutendes Handelszentrum im Süden des ehemaligen Komitats Abauj dar. Gönc hatte bis 1872 den Rechtsstand eines Marktfleckens. Nach Aussage des Materials aus dem Stadtarchiv und anhand verschiedener Konskriptionen und Stammbücher darf das Töpferhandwerk hier ab Mitte des vergangenen Jahrhunderts als bedeutsam angesehen werden, das heisst, dass dies eines der am spätesten entstandenen Zentren in Ungarn ist. Seine Herausbildung passt sich in den allgemeinen Prozess der industriellen Entwicklung in Ungarn ein, als nämlich die grösseren Städte über das Zunfthandwerk hinausgewachsen waren und das Handwerk in den kleineren Städten eben eine späte Blütezeit erlebte. Dass sich damals noch in Gönc das Töpferhandwerk 462