A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIDA Gabriella: A gönci fazekasság

„csücskét". A rozmaringág felül egymás felé hajlik (NM: 54.31.5., 17. kép). Akoronáscímeres korsók legrégibb, 1894-es datálású darabját különösen érdekessé teszi, hogy a szokásos díszítményen kívül egy borona és egy eke képét is belekarcolta a fazekas (NM: 54.31.6., 18. kép). A legkésőbbi ismert butykoskorsó 1916-ban készült. A zöldmázas, metszett butykoskorsó nyomtalanul eltűnt az első világháború idején, feltehetőleg azzal a fazekasgenerációval, amelyik 1880 táján kezdett el dolgozni. A két díszítmény más edénytípuson változatlan formában tovább élt, hasonlóan rézoxidos máz alá karcolva, de a jellegzetes alakú korsót később már senki sem készítette. Ez nem jelenti egyben azt is, hogy egyáltalán nem készítettek korsókat később Göncön, ezeknek a formája és díszítése már teljesen más. Némelyik szokatlanul régies formát őrzött meg (NM: 68.162.12.), később, az 1940-es évektől egyértelműen mezőtúri hatás érződik rajtuk (RM: 52.541.1., 52.542.1.). Zöldmázas, karcolt díszű edényt megrendelésre vagy ajándékba más edénytípusból is készítettek Göncön a századfordulón. Egyik különösen értékes darabja ennek a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében található padlólocsoló (HOM: 79.84.1., 19. kép). Egyáltalán nem készítettek Göncön butellát és kulacsot, kancsót is csak nagyon ritkán. Ez utóbbiak legszebbike - és magának a gönci fazekasságnak is legszebb darabja - a gönci Csizmadia Társulat Ifjúságának részére 1893-ban készített zöldmázas metszett kancsó, amely ma a Huszita-ház udvar felé néző szobájának asztalán áll. A címert övező rozmaringág leveleinek alakja, az erezet jelzése, valamint a lezáró virágmotívumok kétségtelenné teszik, hogy készítője azonos a legkorábbi datálású címeres ábrázolású butykoséval (8. kép). Mindkét edény rozmaringágainak találkozása alatt a „Teli jobb" felirat olvasható, melyet kétségtelenül azonos kéz írt. Ezzel az együtt használt mázzal és a karcolt két díszítéssel Göncön nemcsak butykosokat rendeltek meg, hanem - más vidékekkel ellentétben - a legjellemzőbb használati edényeket is. így alakult ki a tejesedények egy jellegzetes csoportja, a váltócsupor. Ez speciális edénykollekció, amit Árva János fazekasmester szerint 6 db 3 literes, 6 db 2 literes, 1 db literes, 1 db főzőfazék és 1 db tejfelesszélke alkotott. Ezek közül egyetlen főzőfazekat sem találtunk sem a közgyűjteményekben, sem a faluban. A metszett tejescsupor formája a régi típusú tejesköcsögöké volt, tehát széles szájú, füle az álló peremből indul. Nyakuk rövid, ehhez képest kevéssé hasas az alj rész, kicsit totyakosak. Díszítményük változatlan formában továbbörökítette a butykoskorsók két karcolt motívumát , a rozmaringágas szívet, valamint a koronás címert. Mind a tejescsuporra, mind a szilkékre jellemző, hogy a rozmaringágas szív motívumot szívesebben alkalmazták. A szilkék közül a legrégebbi darab az ismertek közül 1895-ben készült (RM: 52.549.1., 21. kép). A legkorábbi váltócsupor 1903-ból való (RM: 52.472.1.), a legtöbb 1920 és 1940 között készült. HOM: 79.84.6., RM: 52.548.1., 52.546.1., 52.547.1. (22-23. kép). A tejescsupor ilyen díszítését a tejcsarnok működése előtti korszak tej hordó szokásai tették szükségessé. A gazdasszony ugyanis előre kimérte és kitöltötte a tejet egy már korábban leadott edénybe vagy a sajátjába, s ezt vitték el. Másnap hozták az üres tejescsuprot, letették, s vitték az előre kitöltöttet egy másik köcsögben. A feliratokra azért volt szükség, hogy minden kétséget kizáróan lehessen tudni, hogy melyik tejescsupor kié, nehogy összecserélődjenek. A nagyobb gazdáktól néha tízen is hordták a tejet, ezért nagyszámú feliratos edényre volt szükség. A fazekasok visszaemlékezése szerint volt olyan asszony, aki egyszerre húsznál is több csuprot rendelt meg. Ez megmagyarázza a váltócsupor edényegyüttes összetételét és számát, valamint magát a nevet is. A századforduló idején még minden esetben festett és mázas tejescsuprok mellett új, addig tejesedényen nem használt motívum jelent meg. A megjelenés pontos, évszámhoz kötött időmegjelölése lehetetlen, mert a mindennapos használatban lévő cserépedények hamar törtek, gyorsan cserélődtek, datálva pedig - egy típust leszámítva 452