A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

VIDA Gabriella: A gönci fazekasság

megújított privilégiumot, a tímároknak és szűcsöknek 1822-ben alakult a közös céhük, s még elég későn, 1835-ben (gubacsapók) és 1846-ban (kalaposok) is alapítottak céhet Göncön.

12 Iványi Béla még a „ritkás" mesterségek között sem sorolja fel a fazekasságot. Az 1828-as országos összeírás a gönci adózók között csizmadia, fésűs, kalapos, kelmefestő, kerékgyártó, kőműves, pintér, szabó, szappanos, szűcs, takács és tímár mesterembereket említ.

13 Román János a sárospataki fazekaslegények vándorlásával kapcsolatban a XVIII. század utolsó harmadától Göncöt a legények gyakori vándorló állomáshelyeként jelölte meg és ezért már ekkor számottevő fazekasközpontnak tekintette. A rendelkezésünkre álló adatok alapján azonban vitatkoznunk kell ezzel az állítással. Megállapítása szerint ugyanis: „Ez a Tisza - illetve Bodrog mentén felülről lefelé irányuló mozgás száz éven keresztül, tehát a XVIII. század végétől a XIX. század végéig általános jelenségnek látszik. A lefelé vándorló segédek első állomáshelye volt a pataki góc. . . . Némelyek továbbvándoroltak, megfigyelésünk szerint Gönc-Abaújszántó-Ónod vonaláig, de arra is van adatunk, hogy egyesek ezekről a helyekről visszatértek. A pataki származású segédek is bejárták a kötelező vándorlás során a közelebbi fazekas gócokat lefelé is, fölfelé is. Lefelé Gönc-Abaújszántó-Miskolc-Mályi-Ónod, felfelé Ungvár-Munkács-Beregszász-Szatmárnémeti-Nagykároly vonaláig vándoroltak."

14 A forrásul szolgáló jegyzetpont azonban nem írásos dokumentumra, hanem szájhagyományból vett adatokra utal, amely ilyen időtartamra megalapozott következtetést nem adhat. Erre a tényre Domanovszky György is felfigyelt. „Nem tudni, milyen emlékanyagra vagy írott forrásra építi megállapítását."

15 A miskolci fazekas céh iratanyagában 1768-1872 között megmaradt a városba érkezett segédek lajstroma. Rendszeresen bejegyezték, hogy a városba érkezett segédek honnan valók, és hol tanulták meg a mesterséget. Észak- és Kelet-Magyarország minden jelentős vagy jelentéktelenebb fazekasközpontjából jöttek ide legények a jelzett időben, göncit azonban egyet sem találtunk.

16 Ez pedig elképzelhetetlen akkor, ha azt feltételezzük, hogy valóban több fazekas élt és dolgozott ekkor Göncön, s merőben ellentétben áll Román János állításával a vándorlásokkal kapcsolatban. Felmerül a kérdés, hogy a gönci mesterek nem valamely más város fazekas céhének tagjaiként dolgoztak-e? A meglévő közigazgatási és gazdasági kapcsolatok miatt, közvetlen közelségben ilyen szövetségre csak a kassaiakkal léphettek volna. Iványi Béla már idézett munkájából is tudjuk, hogy a többi gönci mesterség céhei is a kassaiak filiái voltak.

17 így kaptak pl. a gönci vargák, lakatosok, szűcsök, tímárok, gubacsapók és kalaposok céhszabályzatokat, az ötvösök pedig közvetlenül a kassai ötvös céhnek voltak a mesterei.

18 Annak, hogy gönci fazekasok tagjai lettek volna Kassa fazekas céhének, eddig nincs nyoma. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a kassai fazekas céh iratait eddig nem állt módunkban megtekinteni. Feldolgozásra - tudtunkkal - nem kerültek, leszámítva néhány kisebb forrásközlést.

19 Sokkal inkább elképzelhető az, hogy a mesterség kiteljesedését Göncön éppen az erős céh közelsége akadályozta meg. A kassai fazekascéh 6. artikulusa ugyanis kimond12. Iványi B., 1926. 181. 13. Iványi B., 1926.83. 14. Román J., 1955. 15. 15. Domanovszky Gy., 1981. 214. 16. HOM HGY: 69.4.1.2. Vö. Bodó S., 1975. 89-92., 1978. 263-266. 17. Szádeczky L., 1913. 182. 18. Iványi B., 1926. 182. 19. MihalikJ., 1908. 428