A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

FÜVESSY Anikó: A mezőcsáti fazekasság történetére vonatkozó újabb adatok

Elgondolkodtató viszont, hogy 1795. február 10-én Stras János, majd február 17-én Gályik András is 2-2 Ft-ot fizetnek Nagy Mihály nevű inasaikért.

12 Egyéb adatok arra látszanak utalni, hogy Mezőcsáton a Nagy vezetéknevűek között is előfordulhatnak fazekasok. Az idősebb Rajczy Mihálynak és Hatalmas Pálnak egyaránt Nagy Márton lányai közül származik anyja, s talán az sem véletlen, hogy a múlt század elején Miskolcon legénykedő testvérpárnak, Horváth Józsefnek és Jánosnak anyját Nagy Zsuzsannának hívták. 1827-1837 között három Nagy vezetéknevű csati fazekast is ismerünk, Mihályt, Ferencet és Sándort. Házastársát az ifjabb Rajczy Mihály is az egyik Nagy családból választotta. A névgyakoriság miatt azonban alaposabb anyakönyvi kutatást igényel Csudafavirág Nagy Mihállyal való azonosítása. 1798. június 17-én jegyezték be a legénylajstromba Hatalmas Pált, aki a tökvirág nevet választotta. A bejegyzésből nála is az derült ki, hogy miskolci tanítvány volt. Születését Domanovszky György az 1780-as évszámnál találta meg a mezőcsáti anyakönyvben, apját Hatalmas Mihálynak nevezték. Miskolci letelepedésére abból következtetett, hogy 1807-ben bejárómesternek választották, és Csatra való visszatérésének nem találta nyomát.

13 A számadáskönyvben azonban mestere nevét, szegődtetésének és szabadulásának időpontját éppúgy megtaláljuk, mint remekkészítésének adatait. 1794. október 7-én Ross István inasaként fizettek be szegődtetéséért 2 Ft-ot.

14 Ross István debreceni származású, miskolci céhesmester volt, aki vándoridejének egy részét is Miskolcon töltötte, ahol 1778. december 6-án a rozmaring virágnevet választotta.

15 1790-ben már bizonyíthatóan az itteni céh tagja volt.

16 Hatalmas Pál 1802. aug. 19-én fizetett köszöntőpénzt a céh kasszájába, majd 1803. július 18-án remekkészítéssel és céhbeállással kapcsolatos költségeit sorolta fel a számadáskönyv: „. . . remek hibáért 4 Rft, céhbe való állásért 7.30 Rft, remek égetetlenségéért 2 RFt, remek magához való váltságáért 4 RFt". Ugyanekkor táblajárásért is fizetett.

17 Mint céhesmester, Miskolcon nyitott önálló műhelyt, ahol 1808-ban inasa is volt, Kovács Mihály.

18 Mázas munka készítéséhez feltétlenül értenie kellett. A miskolci fazekascéh már 1769-ben mázas bütykösök és fazekak készítését írta elő a remekmunkák sorában.

19 A korábbi feltételezéstől eltérően nem maradt hosszú ideig Miskolcon, itteni műhelyét 1810-1811 között felszámolta, s neve ezután a csati anyakönyvekben fordul elő. 1811. június 26-án Mária, 1815. március 4-én ikrei, József és Mihály, 1816. január 3-án Zsuzsanna nevű gyermekeit már Mezőcsáton keresztelték.

20 A halotti anyakönyvben nemcsak itt elhunyt gyermekei, hanem ő maga is szerepel 1819. december 2-i bejegyzéssel.

21 Özvegye rövid idő múlva itt köt új házasságot, s ekkor az anyakönyv azt is feltünteti, hogy a miskolci Pozár István lánya, Mária volt; a második férj neve: nemes Bartha Sámuel.

22 A miskolci legénylajstromban szereplő következő csati legény Horváth József volt. Ő csak vándorlása során kereste fel a várost, ahol 1803 februárjában fehér szekfűként . 12. HOM 76.13.3. 13. Domanovszky Gy., 1953. 19. 14. HOM 76.13.3. 15. HOM 79.4.1-2. 16. FüvessyA., 1989.327. 17. HOM 76.13.3. 18. HOM 76.13.3. 19. HOM 58.1.1. 20. Mezőcsáti Református Egyházi Vegyes Anyakönyv (ezután: Mcs. VA.) 11/72., 87., 96. 21. Mcs. VA. 11/543. 22. Mcs. VA. 11/837.