A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KONKOLYNÉ GYURÓ Éva: A Zempléni-hegység települései és népessége a második világháborúig

bortermelés jelentette. A gazdaság fellendülésének meghatározó szerepe volt a mezővárosok fejlődésében. Az oppidumokban a döntően szántóművelést folytató majorság a földesuraknak szerény jövedelmet biztosított, lévén, hogy a magyar gabona ekkor nem vett részt a külpiaci forgalomban. így az igényes munka végett robottal nem végeztethető - és ezért zömmel a paraszti árutermelés keretei között maradt - szőlő- és borgazdaság hasznát borfoglalással, kocsmáltatási jog korlátozásával mindjobban lefölözték.

26 Az elszegényedő jobbágyság kezéről mind több szabad forgalmú szőlő - melyek a dézsmakötelezettség elismerése mellett szabad adásvétel tárgyát képezhették - került idegenek birtokába. A vidék birtokosai közül sokan a Lengyelország felé irányuló kereskedelmet kezükben tartó felvidéki városok, Kassa, Bártfa, Lőcse, Eperjes gazdag polgárai. Ők, valamint a taxás nemesek sorába emelkedett gazdag parasztok szőlőiket bérmunkában műveltették. Az elszegényedő parasztság itt munkaalkalmat talált. A haszonbérbe adott szőlők területe folyamatosan nőtt, így munkaerőhiány lépett fel. A földesurak engedményekre kényszerültek. Ilyen volt a dézsma mellett a robot pénzen történő megváltásának bevezetése. Az oppidumok közül először Mád 1635-ben, majd Tokaj és Tarcal 1650-ben és a század végéig Szerencs, Bodrogkeresztúr, Abaújszántó, Tállya és Erdőbénye is robottal nem tartozó taksás hely lett.

27 A mezővárosok fejlődő kézműiparuk, heti, illetve országos vásáraik élénk kereskedelmi forgalma révén is központi szerephez jutottak. Munkaerő, szerszám, faanyag és gabonaszükségletük fedezéséhez hozzájárult a Zempléni-hegység, mint „háttérterület". A XVI-XVII. században a Zempléni-hegységben a településhálózat kétszintű hierarchiája jobbágyfalvakra és mezővárosokra tagozódott. A gazdálkodás és kereskedelem révén egységes arculatává vált, egymással mellérendelt kapcsolatban álló oppidumok bizonyos mértékig kikerültek a földesúr fennhatósága alól. A földesúri tulajdonú jobbágyfalvak és mezővárosok kapcsolatában ez utóbbiak kereskedelmi központ szerepe érvényesült. Az 1500-as években a térségben is tért hódított a reformáció, és nyomában fejlődésnek indult az oktatás és a kultúra. Sárospatakon 1531-ben alapították a református kollégiumot.

28 Vizsolyban könyvnyomdát hoztak létre, ahol 1590-től Károlyi Gáspár gönci prédikátor első magyar nyelvű bibliafordításait nyomtatták ki.

29 A középkori településhierarchia legfelsőbb szintjén a szabad királyi városok álltak. E kiváltságot a vizsgált területen a török hódoltság korában is csak rövid időszakokra birtokolták egyes települések (Szerencs, Tokaj). Kassa, ÉK-Magyarország legfejlettebb szabad királyi városa, 1640-től, Gönc után Abaúj vármegye székhelye lett,

30 s így az ipar, kereskedelem és közlekedés központja a közigazgatás centrumává is vált. A népesedési viszonyok a térséget ért háborús pusztítások következményeként hullámzó képet mutatnak. A lélekszám a XVII. század harmadáig tartó általános növekedési tendenciáját a Dél-Zemplénen végigsöpört 1567-es török pusztítás törte meg, majd a XVII. század utolsó harmadában a Tolcsváig terjeszkedő török hódoltság, a kuruc háborúk, az 1700-as évek eleji Rákóczi-szabadságharc és az 1710. évi pestisjárvány következtében a térség csaknem elnéptelenedett, jóllehet a népesebb és védettebb mezővárosokban kisebb mértékű volt a pusztítás. Orosz István a hegyaljai mezővárosok népességszámáról 1960-ban közölt adatai tájékoztatást adhatnak a vizsgált terület egészére, ha feltételezzük, hogy a népesség térbeli elhelyezkedése arányaiban nem változott lényegesen. A későbbi pontos nép26. Varga i. m. 29. 27. Orosz i. m. 5., 12., 15., 47^9., 56. 28. Borovszky Samu: Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely rt. város. Bp. 1906. 229. 29. Csikvári i. m. 214. 30. Hajdú Zoltán: Hegyalja városi jellegű települései központi funkcióinak vizsgálata. Földrajzi Értesítő, 1978.241.