A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

KONKOLYNÉ GYURÓ Éva: A Zempléni-hegység települései és népessége a második világháborúig

várhoz tartozó birtokokon túl, a megye egyéb területeire is kiterjedt.

10 A királyi magánbirtokok külön ispánságok, az erdővidékeken erdőispánságok keretei között szerveződtek. 1201-ben említik először a pataki erdőispánságot, amelynek fennhatósága a Zempléni-hegység - korabeli elnevezés szerint a Nagyerdő - a tatárjárásig lakatlan erdőségeire terjedt ki, Gönctől a zempléni határig. Királynéi magánbirtok volt Vizsoly, a körülötte 1219-20-ban telepített falvakkal." A korabeli népesedési viszonyok alakulásában fontos szerepet kaptak a telepítések. A XI-XII. század fordulóján Tokaj, Sárospatak és Sátoraljaújhely környékére vallonokat telepítettek. Szerencs környékére a cseh eredetű Bogát-Radvány nemzetség képviselői kerültek. A XIII. században a vizsolyi királynéi birtokon tíz helységből álló zárt tömbben német telepítés történt.

12 A tatárjárástól a mohácsi vészig terjedő kor A tatárjárás Abaúj és Zemplén vármegyék folyóvölgyi falvaiban okozott pusztítást.

13 Elpusztult Sátorelő falu - Sátoraljaújhely elődje -, amely ezután a Ronyva áradásaitól mentes mai helyén települt újra. A tatárdúlás elsodorta Szerencs, Monok, Tarcal és Tokaj községeket, IV. Béla 1252 után Hegyalja elnéptelenedett falvaiba, valamint Bodrogolaszi, Olaszliszka, Tokaj, Tállya és Szerencs községekbe olasz

14 - az újabb kutatások szerint azonban vallon telepeseket hozatott.

15 A tatárjárást követő évtizedekben a királyi várbirtokrendszer felbomlott. Abaújvár lassan elveszítette jelentőségét, 1332-ben említik utoljára. Az egyre nagyobb mértékű birtokadományozások révén uralkodóvá vált a világi magánbirtok. A XIII. század második felétől épült, illetve újjáépült várak körül több faluból álló váruradalmak alakultak ki. A váruradalmak, mint hatalmas birtoktestek, évszázadokon át meghatározói voltak a táj társadalmi-gazdasági viszonyainak, még váraik jelentőségének elvesztése után is. A XIII-XIV. században a Hegyközben Füzér, az Erdővidéken Regéc, a Meződűlőn Gönc, Boldogkő, a Hegyalján Sárospatak, Tállya, majdaXV-XVI. században Tokaj és Szerencs vára körül szerveződtek váruradalmak

16 (1. ábra). Az árutermelés általánossá válásával megnövekedett kereskedelmi forgalom főbb útvonalai Lengyelország és Oroszország felé vezettek. A Hernád és Bodrog mentén vámszedőhelyekké váltak Kassa, Vizsoly, Sárospatak, Tokaj.

11 Tokaj jelentőségét a tiszai átkelőhely is emelte. A tokai-kapuban a Közép- és Felső-Tisza 30-40 km széles ártere a Nagy-Kopasz hegynél összeszűkül, és ezáltal a környék legkedvezőbb átkelőhelyévé vált. Ide futott be az északi kereskedelmi és stratégiai út mellett az erdélyi sóút is.

18 A XIII-XV. században a gazdálkodás és kereskedelem megélénkülésével megindult a városi, mezővárosi fejlődés. Vidékünkön a szőlőtermesztés, a bányászat és a vámszedés, illetve vásártartás révén népesebbé, gazdagabbá vált települések kaptak városi, illetve mezővárosi kiváltságokat. A szabad királyi városok közvetlenül a király földesurasága, bírói és igazgatási hatósága alá tartoztak. A mezővárosok a paraszti 10. Varga i. m. 16. 11. Györffy i.m. 47., 156. 12. Varga i. m. 16. 13. Györffy i. m. 49. 14. Csikvárii. m. 181., 191., 205., 210., 213., 214.; Barna i. m. 76. 15. Fejér Piroska: A szőlő- és bortermelés Magyarországon 1848-ig. Bp. 1981. 26. 16. Györffy i. m. 70., 82., 88.; Csáky Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. 1890. Bp. 197., 198., 335., 336.; Barna i. m. 13. 17. Vargái, m. 22. 18. Frisnyák Sándor: A Tokaj-hegyaljai borvidék első térképe. Borsodi Művelődés, 1982. 2. pp. 86-88. 341