A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

RÉVÉSZ László: Készenléti íjtartó tegezek a magyar honfoglalás kori sírokban

KÉSZENLÉTI ÍJTARTÓ TEGEZEK A MAGYAR HONFOGLALÁS KORI SÍROKBAN RÉVÉSZ LÁSZLÓ Az elmúlt öt év során a bodrogközi Karos község határában - a már korábban ismert lelőhely szomszédságában - újabb két rangos honfoglalás kori temetőt tártunk fel.

1 Az előkerült gazdag leletanyag alapján úgy vélem, valamely fejedelem katonai kíséretének tagjait, kisebb-nagyobb rangú vezetőit rejtette a karosi homok. Az archaikus vonásokat őrző fegyverek, rangjelző tárgyak, használati eszközök alapján mindhárom temetőt a honfoglalók első generációja hagyatékának tekinthetjük. A sírokból számos olyan tárgy is napvilágra került, melyek igen ritkák, vagy éppen párhuzam nélküliek e korszak régiségei között. Ezek sorába tartoznak a készenléti íj tartó tegezek is, melyek létére a II. temető 52., és a III. temető 11. sírjának feltárásával derült fény: A hazai s a nemzetközi kutatás ugyanis eddig úgy vélte, a szkíták és a kunok közötti időszakban ilyen eszközöket nem használtak a steppei harcosok.

2 I. Ali. temető 52. sírjának íjtegeze A sírban az eddig ismert legrangosabb honfoglaló előkelők közé sorolható férfi nyugodott. Erről tanúskodnak ékszerei (arany hajkarika és köves gyűrű, ezüst karperecek), 12 db, ún. „Wenden pfennig"-gel kivarrt kaftánja, valamint rangjelző tárgyai. Ez utóbbiak közé sorolhatjuk díszítetlen ezüst tarsolylemezét, szablyáját, melynek markolatát és hüvelyét aranyozott ezüst palmettamintás lemezek borítják, aranyozott ezüstveretes övét, s nyíltartó tegezét, melynek fenékpántját és száját palmettás faragott csontlemezekkel szerelték fel. Rangjához méltó volt lószerszáma is: Nyergének elülső és hátsó kapájára ezüstlemezeket szegeltek, kantárát aranyozott ezüstveretekkel borították, a far- és szügyhámra pedig 11 db (részben csörgős) levél alakú szügyelődíszt szegecseltek. Bal medencelapátjától a bal térd vonaláig húzódtak kb. 55 cm hosszú sávban készenléti íj tartó tegezének veretei. E díszítmények szerepét azonban sem a feltárás során, sem az azt követő hónapokban még hosszú ideig nem ismertem fel. Ennek oka részben a leletek elhelyezkedése volt. A temetés során ugyanis a mellékletek nagy részét az elhunyt bal oldala mellé helyezték: Több rétegben egymás alatt ott leltük meg a zablát és a kantárvereteket, a szügyelődíszeket, a szablyát (hegyével a koponya irányába fordítva) függesztőszíjának vereteivel együtt, az öv lecsüngő végének vereteit a nagyszíj véggel, de még bőrtömlőjének csontszopókáját is. Mindezek egy 12 cm széles sávban nyugodtak, szinte bezsúfolva a feltehetőleg vászonba csavart test és a sír fala 1. Révész L., 1989-90. Ua.: 1990. 3-18. 2. U. Kőhalmi K., 1972. 107-109. 31