A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)
FÁRI Irén–KŐHEGYI Mihály: Herman Ottó és Reizner János levelezése
Nem gondolom, hogy itt volna valaki, a kinek e tekintetben való közreműködésére számítani lehetne. Talán Kovács János távíró főnök, 53 Beck István osztály jegyző, 54 Tömörkény István hírlapíró 55 tudnának egyetmást a szegedi juhászokról előadni, - de azt hiszem, hogy azok ismeretesek Nagyságod előtt. Kérem tehát szíves utasítását, esetleg talán a dolgot szóval is megbeszélhetnők, ha Nagyságodnak mostanában útja erre tartana. Én most mindig ithon vagyok. Fogadja tiszteletem nyilvánítását, Szeged, 897. decz. 6-án aláz. szolg: Reizner János 56 16 MAGYAR ORNITHOLOGIAI KÖZPONT Hungárián Central Bureau for Ornithology. Budapest, N. Múzeum. Budapesten, 1897. deczemb. 8. Nagyságos Uram! A midőn a „rideg" szó értelmére nyújtott kitűnő felvilágosítást megköszönném, a legnagyobb hálával fogadom készségének kegyes fölajánlását, a minek igazán nagy becse van, mert elsősorban a magyar ősfoglalkozásokat kutatom, tehát a törzsökös magyarságról szóló anyag legelső sorban áll. 57 A pásztor élet állván legelöl, az arra vonatkozó legbecsesebb anyag a legrégibb statútumokban és törv. hatósági határozatokban található, a mennyiben ezek a „Legeltetés rendtartására", a pásztorokra vonatkozó „rendszabályokra" vonatkoznak. A magyar nyelven írott ilyen források telve vannak kitűnő népnyelvi anyaggal, ezért szóról szóra lemásolandók; de vannak bennök az ősiségre tartozó vonatkozások is. A latin szövegeknél azok a fontosak, a hol a dolog tüzetes meghatározása valamely népies névhez van kötve p. o. „in speluncas, vulgo Izikuk vocatio." 5 * Ilyen magyar szavak messze vágnak vissza a múltba. Igen fontosak a gazdák közötti rendezkedések, összetett állatseregekben, mint gulyákban, ménesekben, kondákban, nyájakban, a mennyiben a gazdák a pásztorok javadalmazását, élelemmel való ellátását egymás között megállapítottak (p. o. a Hajdúságban volt pénzes- és kenyeresgazdája a composessoratusnak, pontosan körülírt kötelességekkel.) 53. Kovács János (1852-1918) kedvtelésből foglalkozott a néprajzzal, inkább irodalmi mintsem tudományos igénnyel. Sokat írt a helyi lapokban. Szegedi vonatkozású tárcái, novellái eltérően Tömörkénytől - csak óvatossággal tekinthetők forrásnak. Bálint Sándor: A szögedi nemzet I. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974/75-2. 26. 54. Beck István (1848-1912) néprajzi tárgyak amatőr gyűjtője. Kortársai szerint a népies motívumok rajongója és szakértője. Nevezetes magángyűjteményéről több újságcikk szól. Kiss Ferenc-Tonelli Sándor-Sz. Szigethy Vilmos: Szeged. Budapest, 1927. 63. 55. Tömörkény István (1866-1917) a Szegedi Napló munkatársa 1892-től. 1899-ben a Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum könyvtárosa, majd igazgatója. Móra Ferenc: Tömörkény István, Archeológiai Értesítő, 37 (1917) 218-221., Ortutay Gyula: Tömörkény István. Szeged, 1934. 56. Somogyi Könyvtár, irattár. 251/1897. 57. Reizner János adatát szó szerint felhasználta Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. Budapest, 1914. 171. Ennek előszavában a következő szegedi adatközlőknek mond köszönetet: Kovács János, + Pálfi Antal nagytanyás, -I- Reizner János, + Szabó Ferencz tanyás, Tömörkény István, Vőneki Pál, Zámbó György. 58. Herman Ottó: Az ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet. Budapest, 1898. 29. c. művében írja, hogy az izikuk valami speluca, tehát barlangforma, de „a szótárak cserbenhagynak." Minket is. Szarvas Gábor-Simonyi Zsigmond: Magyar nyelvtörténeti szótár. I— III. Budapest, 1890-1893., Kiss Lajos-Papp László: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I—III. Budapest, 1967-1976., Hosszú Ferenc: Új magyar táj szótár, I—II. Budapest, 1979-1988. Herman Ottó - vagy még inkább adatközlője - félreolvasott valamit. 293
