A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

RÉMIÁS Tibor: Ruehietl Miklós, a szádvári uradalom gazdatisztje mint publicista (1835-1849)

tünk. Elvétve addig is jelentkezett néhány írásával. Míg a 40-es években, 1841 után egyetlen írását sem ismerjük, amely publikációban megjelent volna, addig az 50-es években is csak egy kis közlését adták le. 1857-ben tőle szokatlan és eddigi, a tornai vidéket bemutató munkáitól eltérő témához nyúlt. Müller és Vahot Nagy Naptárában a diósgyőri óriás mogyorófa történetét ismerteti.

36 A 60-as években is mindössze két, nagy szellemi megpróbáltatást nem igénylő forrásközlő cikke jelent meg. Az egyik persze az elismerten közkedvelt, az ismereteket egyenesen a néphez intéző, hosszú életű (1854-1921) lapban, a Vasárnapi Újságban látott napvilágot. Itt Bebek György görgői síremlékét ismerteti kissé kibővített formában,

37 amint ahogy azt a 30-as években a Rajzolatok és a Társalkodó hasábjain is megtette. A másik a Pesti Napló „Tárcza" c. rovatában került közlésre. Itt is az 1842. évi Athenaeum 11. számából 4 eredeti levelet szóról szóra újra a nagyközönség elé visz. A levelek 1741-ben íródtak gróf Károlyi Sándorhoz. Feladójuk Andrássy Zsigmond királyi tanácsos, Csongrád vm. alispánja és országgyűlési követ.

38 A helyi témák után most országossal próbálkozott. Az 1741. évi hosszas Diétának lassú törvénykezését próbálta az 1860-as évekre aktualizálni. Persze több-kevesebb sikerrel érte ezt el 4 db 120 évvel korábbi levél szó szerinti felidézésével. Az újrakezdést, a 30-as évekbeli énjének megtalálását erőlteti a 70-es években is. Ez alatt a 10 év alatt is mindössze 4 cikke jelent meg, de közülük az egyikben már a mélypontról való kilábalásának reménysugarait véli felfedezni. Ebben az évtizedben könyvrecenziója jelenik meg egy megyei lapban. A Szabolcsmegyei Közlönyben hozzászólt a Csörszárka kialakulásának történeti kérdéséhez,

39 Nyugdíjas éveiben ideje van nyelvészeti könyvek böngészésére is. Ennek köszönhetően születik meg a két nyelvészeti témájú cikke. Az egyikben Debrecen helynevünk jelentésbeli eredetét nyomozza. A nyelvészeti szónyomozás a Nádaskay Lajos és Zerffi Gusztáv szerkesztésében megjelenő radikális napilapba, a Reformba került.

40 A cserebere ikerszó értelmezéséhez és annak népies használatához kiegészítéseket tesz és magyarázatokat fűz a Szarvas Gábor szerkesztette Magyar Nyelvőrben.*

1 Mindezeket a próbálkozásokat siker és elismerés sem koronázta. A megpendített témák mögött mély ismeret és hosszabb előtanulmány nem húzódott meg. Valamennyi kísérlete rőzselánghoz hasonlítható. Az 1840-es évektől az 1870-es évek elejéig pillanatnyi gondolatait vetette papírra, ami a 30-as években szisztematikusan építkező gondolatrendszeréhez még laza kapcsolódási pontokat sem mutatott. Valószínű, hogy hosszú vívódás és a több évtizedes kiúttalanság merész lépésre késztette. Visszakanyarodott a herceg Esterházyak uradalmi rendszerének bemutatásához, vagyis ahhoz a témához, amit a legjobban ismert, hisz benne élt évtizedeken át. Nem lett hűtlen a 30-as években több oldalról is bemutatott szádvári uradalomhoz sem, de azt túllépve, betekintést adott a hercegi család életének mindennapjaiba és gazdálkodásának egyes részleteibe is. Valamennyi, e témakörben megjelent írása visszaemlékezésekként láttak napvilágot az indulásakor Tóth Kálmán, majd 1867-től Vadnai Károly szerkesztette „irodalmi napi közlönyben", a Fővárosi Lapok oldalain. Az 1864-től 1903-ig megjelenő napilap a hazai átlagnemesség, -polgárság, -értelmiség és a női olvasótábor igényével számolt. Ruehietl oly mesterien nyúlt a letűnt régmúlt bemutatásához, hogy annak visszhangzott sikere csöppet sem volt kétséges. A régóta szomjazott sikerélmény újabb és újabb cikkeket szült. Még 36. Müller és Vahot Nagy Naptára 1857. „Óriási mogyoró Diósgyőrben (rajzzal)". 37. Vasárnapi Újság 1866. 4. sz. 39-40. 38. Pesti Napló 1866. 17. évf. július 26. sz. 39. Szabolcsmegyei Közlöny 1876. 111. sz. „Adalékok Réső Ensel Sándor: Csörszárka c. munkájához. 40. Reform (Esti kiadás) 1871. 188. sz. július 10. 41. Magyar Nyelvőr 1873. II. köt. 554. 247