A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

RÉMIÁS Tibor: Ruehietl Miklós, a szádvári uradalom gazdatisztje mint publicista (1835-1849)

gazdasági lap több mint ötéves fennállása alatt sok jeles gazdasági szakértő mellett megjelentek olyan ismert személyiségek cikkei is, mint Vállas Antal, Fényes Elek, dr. Rumy Károly, Vajda Péter, Gáthy István, Korizmics László s még sokan mások.

22 1837-ben e lapnál Ruehietl külön rovatot kapott. Kezdetben „Levelezés", a következő év második felétől „Gazdasági Tudósítás", illetve kis kiegészítéssel 1840-től „Gazdasági, és időjárási tudósítás", majd „Gazdasági tudósítás, és még valami" címen jelentek meg írásai. A levélformát végig megtartó cikkei a kicsiny szádvári uradalom - akkori szolgálati helye - elsősorban gazdasági, de olykor társadalmi gondjait tárták a lap országos olvasóközönsége elé. Mindehhez persze figyelembe kell vennünk Ruehietl 80-as évekbeli visszaemlékezéseiben leírt egyik tanulságos, kortörténetileg is hiteles mondatát: „De hát hányan olvastak akkor gazdasági lapot?"

23 A rovat megindításától 1840-ig az uradalom központjából, Szilasról keltezteti jelentésszerű, rendszeres írásait, majd Almásról, abból az uradalmi faluból, ahol házat is építtetett családjának. Tudósításaiból betekintést kapunk a szádvári uradalomban folyó gazdasági életbe, a jobbágyi tevékenység mindennapjaiba, megismerjük a 13 uradalmi település zord időjárásának terméscsökkentő kihatásait, de olvashatunk - bár keveset - az uradalmi jobbágyság társadalmi helyzetéről, terhes szolgáltatásairól és minimális kereskedelmi tevékenységéről. Az uradalmi gondokat és azok jobbító szándékú kritikáit ötvöző írásai végén soha sem csak a nevét tüntette fel, hanem az érintett témákban jártasságát a „kezdő mezeigazda", majd „gazdasági írnok", ill. „gazdasági írnok hg. Esterházynál", 1840-től pedig „gazdatiszt" megnevezésekkel is igyekezett igazolni. A 30-as évekbeli publikációi természetesen nem zárultak le az Ismertetőben megjelent, főleg gazdasági tárgyú cikkeivel. A fentiekből már tudjuk, hogy a Regélőbe irogatott egy-két soros adomákat és ugyancsak rövid dalokat. Ezt a kipróbált utat folytatta a „Társalkodó, tudományos, művészeti s mesterségi tekintetben" hasábjain is. A reformgondolatoknak helyet adó Társalkodó 1832-től jelent meg a Jelenkor melléklapjaként. A fő- és melléklap élén is Helmeczy Mihály neve olvasható, bár a melléklap tényleges szerkesztői munkálatait 1832 első felében Bajza József, majd utána nyolc éven át Szenvey József látta el. Annak ellenére, hogy Ruehietl egyetlen kifejezetten politikai célzatú cikket sem írt, tudnunk kell, hogy a Társalkodó volt az első melléklap, amely főlapjához képest sokkal nagyobbat lépett előre. „Nemcsak szórakoztató, ismeretterjesztő, vagy éppen gazdasági cikkeket s olykor verseket és színikritikákat közölt, hanem olyan írásokat is, amelyek burkoltan, de felismerhetően politikai kérdésekkel foglalkoztak, és olykor már szinte iránycikkeknek voltak tekinthetők" - ahogy ezt Kosáry Domokos a korszakra való nagy rálátásával megfogalmazta.

24 A kor valóságában is Széchenyi szintén a Társalkodót tartotta előremutatóbb lapnak, s ezért hírlapi cikkeinek egész sora itt látott napvilágot. Ruehietl Miklós a lap népszerűségéhez előfizetője 1837-re több mint 4000 volt - annyiban járult hozzá, hogy sokszor az ő anekdotái és az ún. rejtett szavai színesítették azt.

25 A Regélő-Honművész első divatlapunkat két évvel később, 1835. január l-jétől a második követte Rajzolatok a társasélet- és divatvilágból" címen. A lap szerkesztője és kiadója Munkácsy János volt, az a mozgékony, az új iránt fogékony zsurnaliszta, azon ritkák egyike a korban, aki az újságírásból élt meg. Magát „az első magyar humoristának is nevezte. Az első szám bevezetője határozottan állást foglalt programját illetően. „Az élet ábrázolására törekszik szépirodalmi (novellák, életképek) és publicisztikai írások (levelek, ill. hazai és külföldi beszámolók) segítségével."

26 A lap a kor 22. Fővárosi Lapok 1886. 257. sz. 1868. 23. Uo. 1867. 24. A magyar sajtó története I. 378. 25. Lásd példaként a Társalkodó 1839. évfolyamát. 26. A magyar sajtó története I. 455^456. 245