A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

NÉMETH Györgyi: Manufaktúrák Magyarországon az 1780-as években és az ipari tájkép formálása

Végül az látszott az egyetlen megoldásnak, ha nem ragaszkodunk mereven a manufaktúra fogalmának meghatározásához és mindenáron való alkalmazásához, inkább a munkamegosztáson alapuló piacra termelés valamennyi formájának kutatására fordítjuk figyelmünket.

5 A konferencia tematikája „Technológia, munkaszervezés és az ipari tájkép formálása" hasznos szempontot nyújt a feudális szintet meghaladó ipari termelés vizsgálatához az 1780-as években. Sajnos csak a vaskohászat, a textil-, a papír- és az üvegipar elemzésére nyílik lehetőségünk a konferencia célkitűzéseinek szem előtt tartásával, mivel a levéltári források nem tartalmaznak elegendő anyagot a bőr-, a vegyi, a mezőgazdasági és más, kisebb iparágak tanulmányozásához. Ipartörténeti monográfiáink is csak a textilmanufaktúrák, a vaskohászat, a papír- és az üvegkészítés történetét dolgozták fel.

6 Rátérve az egyes iparágakra elsőként a textilipart vizsgáljuk, minthogy a manufaktúra klasszikus típusa ebben az iparágban jelent meg először. Magyarországon II. József uralkodásának idején körülbelül 40 textilmanufaktúra volt.

7 Az ezekben alkalmazott technológia vegyes képet mutat. A fonás és a szövés kézi erővel végzett munka maradt, de ismerték és használták a modern gépeket is.

8 Például Rausch pamutmanufaktúrájában drága holland mángorló volt,

9 a tallósi dologházban azt tervezték, hogy cérnázót vásárolnak,

10 Gácsott - ahol már korán bevezették a flanelnyomást - két posztóprést is találunk." Néhány posztómanufaktúra saját ványolómalommal rendelkezett, mások - Esztergomban és Győrszigeten - még csak ebben az időszakban gondoltak ilyen építésére.

12 Az óbudai selyemfilatóriumot európai színvonalon szerelték fel, de a tervezésbe csúszott technikai hibák következtében néhány éven belül fel kellett hagynia a termeléssel.

13 Az egyik selyemmanufaktúra tulajdonosa, Höpfinger, új gépeket szeretett volna beállítani - sikertelenül.

14 Azok a műhelyek, amelyekben a termelés feltehetően a feudális szint fölé emelkedett, szintén szerették volna technikai viszonyaikat javítani.

15 Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy bár a magyarországi textilmanufaktúrákban alkalmazott technológia korántsem éri el az angliai szintet, mégsem tekinthető teljesen elmaradottnak. A munkaszervezés szinte minden textilmanufaktúrában nehéz feladatnak bizonyult, mivel nem volt elegendő munkaerő. Mindenekelőtt fonókra lett volna nagy számban szükség Sasváron, Mosonban, Esztergomban, valamint Bakaly és Rausch 5. Faragó Tamás: Hozzászólás. Manufaktúrák Magyarországon I. Kiegészítő kötet. Miskolc, 1991. 122. 6. Endrei Walter: Magyarországi textilmanufaktúrák a 18. században. Budapest, 1969. (a továbbiakban: Endrei 1969.); Heckenast Gusztáv: A magyarországi vaskohászat története a feudalizmus korában. A XIII. század közepétől a XVIII. század végéig (Kézirat); Bogdán István: A magyarországi papíripar története (1530-1900). Budapest, 1963. (a továbbiakban Bogdán 1963.); Veres László: Magyarország 17-19. századi parasztüvegei (Kézirat). 7. Endrei 1969. 235-238; Németh 1989. 14. 8. Endrei 1969. 102-108. 9. Uo. 103. 10. Uo. 106. 11. Uo. 107. 12. Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) C. 64. Departamentum commerciale. (a továbbiakban: Dep. commerc.) 1786. No. 25A. pos. 54.; 1787. No. 17. pos. 66.; 1788. No. 82. pos. 19. 13. Heckenast Gusztáv: A magyarországi iparfejlődés az 1760-as évektől 1790-ig. Magyarország története 1686-1790. Budapest, 1989. (a továbbiakban: Heckenast 1989.) 1009. 14. OL. C. 64. Dep. commerc. 1786. No. 25A. pos. 94.; 1787. No. 17. pos. 87. 15. OL. C. 64. Dep. commerc. 1786. No. 25A. pos. 57.; 1788. No. 82. pos. 19. 228