A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Abaúj vármegye 18. század végi vásáraihoz és az Abaúj megyei lakosság vásározási szokásaihoz

nevezik meg ezt a hegyaljai mezővárost, megyeszékhelyt, de a megnevezők többségének egyetlen vásározási helye. Ezek: Biste, Kisbósva, Nagybósva, Filkeháza, Kajáta, Kiskázmér, Komlós, Kovácsvágás, Mátyásháza, Mikóháza, Nyíri, Pálháza, Pusztafalu, Radvány, Felsőregmec, Villy. Újhelybe, ahol „minden esztendőben országos vásár 4-szer, hetivásár pedig minden héten kétszer esvén", eljártak még Füzér, Erdőhorváti és Mogyoróska lakói. A Tokaj-Hegyalján vásározó abaúji települések lakói viszonylag sokat emlegették még Mád oppidumot, ahova rendszeresen eljártak termékeik értékesítése céljából. Legközelebb - két órányi járásra - Baskó és Csobád lakói érték Mádot, de 2>-A órányi szekerezés után árulhattak és vásározhattak ezen elhíresedett piacon Felsődobsza, Forró, Felsőgolop, Nagykinyis, Felsőméra, Alsónovaj, Felsőnovaj, Pere, Prépost és Szentistvánbaksa lakói. Sárospatakon, Tolcsván és Olaszliszkán dolgoztak a szőlőkben, kézi és szekeres munkával keresve pénzt, és azt sokszor az itteni vásárokban el is költvén, Erdőhorváti és Komlóska lakói. Tokaj-Hegyalja egyébként mint a mágnes a vasreszeléket, vonzotta magához Abaúj vármegye vásározó és megélhetés okán munkát kereső lakosságát. Sokszor a mezővárosok és szőlőtermő hegyaljai falvak megnevezése nélkül, pusztán a természet-, táj- és történetföldrajzi fogalom megidézésével emlegetik az egyes települések lakói, ahol, mint Komlóska lakói, „pénzt kereshetnek", vagy „az uraság engedelmével fát . . . is eladhatnak" (Erdőhorváti). Ilyen és hasonló indokkal emlegetik a „Hegyalját" Felsődobszán, Forrón, Nagykinyisen, vagy Csobádon, mely községnek a lakói „eladásra való javaikat pénzzé tehetik az hegyaljai városokban", s ezen javak közé sorolják a „szőlőkötöző füvet" is. Szála lakói sokszor a Hernád áradásával is megbirkózva mennek a Hegyaljára. Érdemes a vallomásukat meghallgatni: „Szántót - mondották azúrbéresek -, mikor a Hernádnak áradása nincsen, hozzánk egy jó mérföldre, Tállya másfélre lévén - Szántóra 4 óra alatt, Tállyára hat alatt járunk el, de ha a Hernádnak áradása vagyon, nyári egész nap is nehezen lehet odajutnunk." „Csatét, azaz szőlőkötöző füvet" hordanak a Hegyaljára Szentandrás lakói is eladni. Alsólánc és Felsőközéplánc lakói a „Kanyoptában, az holott szőlő kötő csátéjt" vághatnak, „és jó télnek idején csík halat is szoktak fogni", pénzkereset okán ezeket a javakat viszik a Hegyaljára. Munkára és vásárba járnak a Hegyalja jeles településeire MogyoróskáxóX, Encsről, Fónyról, Alsófügedről, FelsőfügedrőX, Halmajiól, Hejcéröl, Kiskinyisről, Alsóméráról, Regéckéről, Cekeházáról. Némely községek lakói „sót szállítanak Tokajból", mint Nyésta vagy Gagybátor lakói, s közben olykor-olykor vásároznak is. Göncről viszont az uraság fuvaroztat „pénzért karót, hordót az Hegyaljára", ahonnan a fuvarosok vásári homival térnek vissza. Zemplén megye mellett a másik irány, amerre az abaúji úrbéres és úri szolgálónépek vásározó szekereik rúdját fordították a 18. század utolsó harmadában, Borsod megye volt. Borsodban leginkább a miskolci vásárokat, hetipiacokat keresték fel, ahol háziipari termékeiket, fölös állataikat adták el, és búzát, egyéb „életet" vásároltak, hogy azt nyereséggel továbbadják Mecenzéfen, Szepsiben, vagy más, északibb mezőváros lakóinak. A miskolci vásárokat, sokadalmakat, hetipiacokat első helyen emlegették kedvelt vásározó helyeik között Belsőbőcs lakói, második helyen Felsőgagy, Kupa, Selyeb és Tomor úrbéresei. A harmadik helyre sorolták Felsőgadna, Gagybátor, Homrogd, Jánosd, Alsókásmárk, Felsőkásmárk, Kéti, Léh, Nyésta, Sáp, Alsóvadász vásározói. Már az eddig említett községek lakói között is voltak olyanok, akik megemlítették, hogy haszonszerzés céljából vásároznak Miskolcon. Gagybátor jobbágyai erről így vallottak: „gyakran országos vásárokra Szikszóra, Miskolcra szoktunk lemenni, és ottan életet venni, s azt Mecenzéfre - az holott jobb áron eladhatjuk - felhordani. Ugyanezt teszik 204