A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Abaúj vármegye 18. század végi vásáraihoz és az Abaúj megyei lakosság vásározási szokásaihoz

A mecenzéfi vásárok rangját bizonyítja az is, hogy két jelesebb mezőváros lakói - Jászó és Szepsi - is rendszeresen eljártak sokadalmaira. Mecenzéf után közvetlenül Szepsi mezőváros vásárai, piacai voltak a legfelkapottabb Abaúj vármegyében. 57 községből látogatták rendszeresen. A Bódva termékeny síkságán települt régi, „nevezetes magyar mezőváros" 279 házában 2281 ember lakott az 1820-as években. A hajdan királyi kerékgyártók lakta település kőfallal is körbe volt kerítve. Számos mester - főleg csizmadia, tímár - lakott a mezővárosban, és vásárai, hetipiacai gabonára voltak a leghíresebbek.

11 Maguk a lakosok piacozási, vásározási szokásaikról így vallottak: „Ezen városnak magának is vagyon piaca, de ugyancsak egy órányi distantiára vagyon Jászó városa, és ismét egy mérföldnyire vagyon Alsómecenzéf városa, ahova ezen városnak lakosai minden eladni való életjeket, és más egyéb kereskedésre való jószágokat is szoktak felhordani, és hasznosan eladni. Az itt való lakosok némelyek, kiknek magoknak terem, mások pedig nyereségre pénzen vett zabot és szénát szoktak az városon által járó furmányosoknak és más egyéb utasoknak - mivel itt nagy országútja vagyon - haszonnal eladni: Úgyszintén mások só árulásával is magoknak elegendő hasznot vesznek. Ezenkívül, mivel legtöbbnyire a város lakosai mesteremberekbűl állóak, mindenféle munkájukat az környül lévő vásáros helyeken és szomszédos vármegyékben illendő áron szokták eladni. Ezen városnak négy országos vására vagyon, úgy három ser s pályinka és egy borkorcsmája, és három kőre való malma, melyeket mind régi usus mellett bírunk, úgy egy botot görögnek és mészárszékeket az város árendába adgya." Szepsibe a lakosság vallomásából kihámozható okok miatt is érdemes volt vásározni járni. Jártak is számos községből. Első helyen látogatták Szepsi vásárait az alábbi községekből, mezővárosokból: Jászó, Buzita, Nagybodoló, Csenéte, Debrőd, Jánok, Kány, Keresztété, Alsólánc, FelsőKözéplánc, Litka, Lakranc, Pamlény, Pány, Peretse, Pédér, Somodi, Szűszfa, Szemere, Szolnok, Vajda, Vendégi, Vécse. Különösebben nem okolják a falvak lakói Szepsibe vezető útjaikat. A vallomásokból legfeljebb annyit tudunk meg, hogy Buzita lakói termékeik mellett „téli időben csíkászatot űznek", s azt is felhordják a vásárba. A nagybodqlóiak „életbéli termésüket" adják el Szepsiben, mások pedig fölös gyümölcseiket. Második helyen az alábbi falvakban emlegették Szepsi vásárait: Garadna, Him, Alsógadna, Felsőgadna, Detek, Apáti, Alsószend, Nyésta, Perény, Komaróc, Gagybátor, Kéti, Pisendor, Idrány, Szőled. Közülük néhány faluból nyereségre is kereskedtek Szepsiben, főleg búzával és állatokkal. Harmadik helyen említették: Kupa, Fulókércs, Fáj, Tomor, Selyeb, Rudnok, Alsóés Felsőmecenzéf lakói. Negyedik helyen: Felsőgagy, Léh, Sáp, Fancsal, Tengerfalva és Semse lakói. Ötödik helyen mindössze két falu - Felsőnovaj és Alsónovaj - lakói. Amint láttuk, az egymás vásárait kölcsönösen látogató mezővárosok nem voltak* ritkák Abaúj megyében. A sorrendben következő mezőváros - Szikszó - azonban némileg elüt az eddigiektől. 436 házában a legtarkább vallási keveredésben élt az 1820-as években 3889 lakos, akik közül 739 volt a zsidó, annyian, mint Kassán. Bőven termő határa, kövér rétje fölösleget adott. Bora pedig a hegyaljai borokkal vetekedett. Mesteremberei számosan voltak, és legnagyobb előnye volt, hogy a pesti országút Kassára haladva, keresztülment a mezővároson. Vásárai „nevezetesek" és „népesek" voltak.

I2 Abaújból 45 község lakói látogatták. Első helyen az alábbi községekből: Apáti, 11. Fényes i. m.; Ludovicus Nagy i. m.; Bácskai-Nagy i. m. 12. Fényes i. m.; Vö. még: 11. jegyzet. 13. Fényes i. m.; Ludovicus Nagy i. m. 201