A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Abaúj vármegye 18. század végi vásáraihoz és az Abaúj megyei lakosság vásározási szokásaihoz

Az említett községekből jó, többnyire télen-nyáron járható út vezetett Kassára. Egyedül Csákány lakói említenek némi közlekedési nehézséget, amikor így vallanak: „Kassa két órára van tőlünk, ha a víz nem önt ki, de a víz kiöntése esetén 3 óra az út." A már felsorolt községek mellett számos település lakói egyszerre több vásárt is látogatnak, de közülük sokan első helyen Kassát említik, mint legfontosabb vásározó, piacozó helyet. Ezek a következők: Felsőgagy, Him, Nagyida, Jászóújfalu, Komaróc, Pereny, melynek lakói krumplit hordanak Kassára eladni, Petri, Semse, Szeszta, Zsujta. Második helyen emlegetik a kassai vásárokat: Telkibánya és Füzér lakói. Harmadik helyen: Vécse, Szemere és Gáradna úrbéresei. Tizennégy olyan települést találtunk, melyeknek az úrbéresei kifogyhatatlanok a vásárok felsorolásából. Négy, hat, nyolc vásárt is megemlítenek név szerint, s mindanynyian Kassát is, de csak negyediktől a nyolcadik, kilencedik helyen. Ezek a következők: Buzita, Csenéte, Detek, Fancsal, Fáj, Alsógadna, Gönc, Kéti, Litka, Alsónovaj, Felsőnovaj, Alsószend, Szőled és Tengerfalva. Ezen településektől már 4-5 mérföldre, 5-6 órányi járásra van Kassa. A vallomásokból azonban úgy tűnik, ezen falvaknak a lakói a legmozgékonyabbak, a legtöbbet vásározók. Lakóik közül sokan jártak adásvétel céljából Alsó- és Felsőmecenzéfen is, Abaúj vármegye második legnépesebb, legfelkapottabb vásárain. Az egymástól negyedórányi járásra lévő, széleivel összeépült két mezővárost, bár mindegyiknek külön-külön igazgatása, vásárai voltak, nyugodtan vehetjük egy mezővárosnak. Iparosodottabb, kereskedelmileg is exponáltabb volt Alsó-mecenzéf. Súlya, szerepe a 18. század végén és a 19. század első felében egyre növekszik, háttérbe szorítva maga mögött Abaúj minden más mezővárosát, nagy vonzókört építve ki mind piacaira, mind munkaalkalmaira a megyében, a megyén kívül - például Torna megye falvaiban - is. Ludovicus Nagy az 1820-as években Alsómecenzéfen 3421 lakost talált 418 lakóházban. A lakosok közül mindössze 6 volt evangélikus, a többi római katolikus. Felsőmecenzéf házainak száma ekkor 220 volt, melyekben 1938 római katolikus lakos élt. Fényes Elek úgy tudta, hogy a Szepes, Torna, Abaúj vármegye határainak találkozásához közel, Gömör megyétől sem távol települt lakosok Stájer- és Bajorföldről érkezett németek voltak, akikhez lassan-lassan szivárogtak be magyarok és szlovákok, majdnem kizárólag katolikus vallásúak. Nem országos vásárai, inkább hetipiacai vonzották a falvak lakóit. Mecenzéf lakossága ugyanis, a természeti adottságok miatt, nem foglalkozott szántó-vető tevékenységgel, állattartással is csak korlátozottan. Érdemes erről Fényes Elek vallomásait meghallgatni: „E két város német lakosai . . . fáradhatatlan munkás emberek, s vagy az itteni számos vashámorban dolgoznak, vagy kazánokat, patkókat s más vasmíveket készítenek; kézimesterségeket folytatnak. Továbbá leghíresebb útcsinálók egész hazánkban, sőt a posványok kiszárításában is nagyon ügyesek, s innen ritkán szoktak otthon lenni, hanem a földmívelést asszonyaik űzik." A mezőváros gazdasági, társadalmi jelentőségét hangsúlyozza Bácskai Vera és Nagy Lajos is.

8 Mecenzéf megyén kívüli híre különösen Torna vármegyében honosodott meg. A Torna megyei 42 település lakóinak legalább a fele látogatta rendszeresen Mecenzéf vásárait, főleg pedig hetipiacait. Főleg élelmiszert hordtak ide, vasárut vittek innen az alföldi mezővárosokba.

9 Maguk a mecenzéfiek alig-alig említik saját vásáraikat. Csupán Alsómecenzéf úrbéresei említik, hogy „helységükben is" szokott lenni vásár. Viszont mindkét mezővárosból 4-5 órányi távolságra lévő mezővárosokba járnak vásározni. Felsőmecenzéfről 8. Ludovicus Nagy 1828.; Fényes i. m.; Bácskai-Nagy i. m. 9. Takács P.-Udvari 1., 1989/a. 199