A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok Abaúj vármegye 18. század végi vásáraihoz és az Abaúj megyei lakosság vásározási szokásaihoz

cenzéfen, nagyobb bevásárlásaikat, illetve eladásaikat Kassán" intézték.

7 Még inkább így volt ez 1772/73-ban, amikor Alsó-Mecenzéf jelentősége még alig-alig mérhető. Az 1770-es években Kassát 113 Abaúj vármegyei település lakói emlegették, mint számukra nagyon fontos vásározó, piacozó helyet, és napi gyalogos és szekeres munkát biztosító helyet. Az említett 113 község többsége egyedüli vásározó, piacozó helyként nevezte meg Kassát. Ezek a következők voltak: Baska, Báty ok, Béla, Benyik, Bernátfalva, Beszter, Bocsárd, Bogdány, Bologd, Bööd, Bukóc, Búzafalva, Buzinka, Alsócsáj, Felsőcsáj, Csákány, Csány, Csontosfalva, Enyiczke, Garbóc, Felsőgecse, Felsőgönyű, Györgyi, Gyürke, Haraszti, Hámor, Hidasnémeti, Hilyó, Alsóhutka, Felsőhutka, Kisida, Kalsa, Kassaújfalu, Felsőkemence, Kenyhec, Alsókéked, Felsőkéked, Király nép, Lengyelfalva, Migléc, Mindszent, Alsómislye, Felsőmislye, Miszlóka, Nádas, Nádaska, Alsóolsvár, Felsőolsvár, Osva, Pányok, Pólyi, Rákos, Ránk, Raás, Ruszka, Rozgony, Saca, Sándorbölse, Kisszalánc, Széplakapáti, Széplak-Hosszúszer, SzéplakRövidszer, Szilvásapáti, Szina, Szinye, Szkáros, Szurdok, Tornyosnémeti, Alsótőkés, Felsőtőkés, Újszállás, Újvár, Újváros, Vajkóc, Zdoba, Zsadány, Zsebes és Zsír. Az említett falvak lakóinak többsége nemcsak Kassa évi hat országos, egy-egy alkalommal 2 hétig folyton tartó vásáraiba, hetenként rendszeresen tartott hetipiacaira jártak be, hanem egyéb célból is. Többségük zsellér lakossága leginkább Kassán, vagy a kassai szőlőkben kapott munkát. Rendszeresen szekereztek, fuvaroztak is a falvak lakói vagy magának a városnak, vagy az ott lakó és dolgozó kézműveseknek, kereskedőknek. Benyik lakói például „fogattal és kézi munkával" rendszeresen „pénzt keresnek" Kassán, ahol „egyesek szalonna eladásával kereskednek". Bologd lakói is „bizonyos időben szalonnával kereskednek" a városban. A vásározás és piacozás mellett „kézi és szekeres bérmunkával" rendszeresen „pénzt keresnek" Kalsa, Királynép, Lengyelfalva, Mindszent, Alsómislye, Alsóolsvár, Felsőolsvár, Osva, Pányok, Raás, Szilvásapáti, Szkáros, Alsótőkés, Felsőtőkés, Újvár, Zdoba, Zsadány lakói. Sót, „életet" fuvaroznak Kassán Osva lakói, akik „szilvásaik, cseresznyéseik" gyümölcseit is itt szokták eladni. „Fuvaroskodnak" és „gabonaneművel kereskednek" Kassán Király nép lakói. Szekeres és kézi munka vállalása mellett, a vásárok és piacok rendszeres látogatása mellett Kassa tűzi- és épületfa ellátásáról gondoskodtak az alsókékediek, felsőkékediek, a beszteriek, a böödiek, a felsőcsájiak és mások. A Kassa külvárosát alkotó Kassaújfalu lakói „mind kézi, mind marhabéli munkával" pénzt szoktak ott keresni, „nemkülönben kalácsoknak sütésével . . . Ezeken kívül sertésekkel és szalonnákkal való kereskedést annak idejében gyakorolják" Kassán. A miszlókaiak gyalogos és szekeres munkájuk mellett „feleségeiket" is Kassán dolgoztatják, akik ott „vászonfehérítéssel és fehérnemű készítésével" kereshetnek pénzt. Pólyi lakói a vásárok és piacok látogatása mellett „szántani és trágyát hordani is járnak Kassára". A széplakiak lécnek való fájukat és .sövénynek való vesszőjüket" hordják a városba. A felsőcsájiak szilvásaik, az „ortás helyeken gyümölcstermő fáik . . . áldásait" hordják Kassára, ahol „fa eladásából is pénzelhetnek". Vajkóc lakói „megfelelő időben csík fogásából pénzelnek" Kassán. Szurdok úrbéresei a tőlük 6 órányira lévő városban „apró marhácskáikat, s azoknak tojásait" is „el tudják adni" Kassán. Az alsókékediek a „hegységükben lévő fűrész alkalmatosságát" használták fel arra, hogy a kassaiaktól „pénzt szerezzenek". Bocsárd lakói pedig így vallottak: „Ami határunkban terem, akár őszi, akár tavaszi élet légyen, Kassára hordjuk eladni, mely város tőlünk három órányira van." Kenyhec és Szina lakói a tőlük 1 postamérföldre, illetve négy órányi járásra lévő városba rendszeresen fuvaroztak Tokajból „búzát és egyéb életet". A szinaiak erről így vallottak: „Tokajból fölséges asszonyunk gabonáját kész pénzért Kassára, a proviont házhoz szoktuk hordani ..." 7. Bácskai-Nagy i. m. 218. 198