A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

PETERCSÁK Tivadar: Feudalizmus kori erdőhasználat az Északi-Középhegységben

tehette, a 10-nél több után még a gyöngyösiek is tizeddel tartoztak. 1738-ban az egy esztendőn felüli sertések után 5 dénárt, 1748-ban 8 dénárt fizettek.

79 A városi tanács makkérés idején minden évben kiküldött egy bizottságot a bíró vezetésével, akik felmérték, hogy a várható makktermésen hány sertést hizlalhatnak. 1792. augusztus 26-án a bizottság megállapította, hogy az őszön 400 sertést hajthatnak a makkra. A Mátra cédulával rendelkező gazdák 2-2 sertést makkoltathatnak, s ezért darabonként 45 krajcárt fizetnek.

80 A makkos kondást az állattulajdonosok külön fizették. Bő makktermés esetén a város más községek lakosainak bérbe is adta az erdő bizonyos részét makkoltatásra. A visontaiak 1854-ben 80 forintért két hónapra vették bérbe a bükkös erdőket.

81 Az erdőn történő makkoltatás mellett már a 18. század elején gyakori lehetett a makkal való otthoni sertéshizlalás is. Ezért rendeli el a tanács 1714-ben, hogy akik a benei makkos erdőből éjjel vagy nappal lopják a makkot, és rajtakapják, attól vegyék el a makkot, és adják a város hízósertéseinek, valamint 12 forintra büntessék a károkozót.

82 A szűkös legelőterület miatt a gyöngyösi állattartók körében általános volt az erdei legeltetés. A városi tanács az erdőgazdasági üzemtervek figyelembevételével szabályozta a legeltetést, hiszen a sarjadó fiatal erdőkben sok kárt tettek az állatok, kiváltképpen a kecskék. A 19. század elején a Mátra cédulával rendelkező lakosok ingyen hajthatták marháikat az erdei legelőre, csak a pásztorbért kellett megfizetniük. Akinek nem volt Mátra cédulája, az 1 forintot fizetett legelőbér fejében.

83 A szarvasmarhákat csak a kijelölt erdőrészeken közös csordában és gulyában legeltethették. A szabályozás ellenére gyakori kártétel volt a lovak éjszaki tilosban legeltetése.

84 A város erdejében már a 18. század elején sok kárt okoztak a szénégetők és a vargák a makktermő fák kivágásával, illetve kérgük lehántolásával. Ezért a városi tanács gyakran hozott a szénégetést korlátozó, esetenként tiltó rendelkezéseket. A kovácsok a gyertyán- és nyárfán kívül másból nem égethetnek szenet. Makktermő fa kivágása esetén 1703-ban 12 forint büntetést kötelesek fizetni.

85 1742-ben dűlött fából engedték a szénégetést a kovácsoknak, ha ehhez a bírótól engedélyt kaptak. Minden szénégető máglya után 1 forintot fizetnek.

86 A 18. században még általános volt, hogy a bodnárok faabroncsokkal erősítették meg a hordókat, szüretelőkádakat. Ehhez nagyon sok fiatal fát vágtak ki, s ezzel a későbbi fákat pusztították el. Ezért a 18. század végén már csak külön engedély alapján hozhattak a gyöngyösi illetőségűek a benei erdőből kádra és hordóra való abroncsot.

87 Megállapíthatjuk, hogy Gyöngyös város tanácsa a 18. századtól rendszeresen hozott olyan erdővédő intézkedéseket, amelyekkel egyrészt hosszú távon biztosítani akarta a város fontos jövedelmi forrását, másrészt tűzifával, épületfával, legeltetési és makkoltatási lehetőséggel látta el a mezőváros lakosságát. Gyöngyösi sajátosság, hogy csak a 10 éve helyben lakókat illették meg az erdőhasználati jogok, ha megfizették az ún. Mátra cédulát, amely évenként változó, a város gazdasági helyzetéhez igazodó taxát 79. HML Gyvkj. V-101/a. 4. köt. 387.; 5. köt. 23. 80. HML Gyvkj. V-101/a. 8. köt. 17-18.; Debrecenben is évenként változó összeget fizetnek sertésenként. Penyigey D., 1980. 298-299. 81. HML Gyvl. XCV/12. 82. HML Gyvkj. V-101/a. 2. köt. 533. 83. HML Gyvkj. V-101/a. 8. köt. 522. 84. HML Gyvl. XCV/22. 85. HML Gyvkj. V-101/a. 2. köt. 240. 86. HML Gyvkj. V-101/a. 4. köt. 569. 87. HML Gyvkj. V-101/a. 8. köt. 75. 189