A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

PETERCSÁK Tivadar: Feudalizmus kori erdőhasználat az Északi-Középhegységben

Az abaúji Hegyköz rétjeinek a legnagyobb része is irtásos eredetű. A második nagy erdőirtási hullám itt a 18. század végétől a 19. század közepéig tartott, s eredmé­nyeként a legtöbb faluban kétszeresére nőtt a kaszálók terjedelme. 61 A 18. század közepétől a kis határú hegyvidéki falvakban is megnőtt a földesúri majorsági üzemek földigénye, ezért engedélyhez kötötték a további irtást, ugyanakkor mind gyakrabban alkalmazták az irtásföldek visszaváltását, illetve a jogszokás ellenére azok térítés nélküli elvételét. 62 Az irtás korlátozására utal a szarvaskői jobbágyok és az egri püspök-földesúr 1766-os szerződése, amely szerint csak a kijelölt helyen irthatnak szántóföldnek. Aki ezen felül is irt, az a terület 9 év eltelte után fizetés nélkül a földesúré lesz. 63 Mezővárosi erdőhasználat Annak ellenére, hogy Észak-Magyarországon nagyszámú mezőváros (oppidum) volt, alig ismerjük ezek parasztpolgárainak erdőhasználatát. Pedig tűzifára, legelőterü­letre az itt élőknek is szükségük volt. 64 Ezért véljük fontosnak, hogy korábbi kutatása­ink alapján bemutassuk egy mezőváros, Gyöngyös 18-19. századi erdőhasznosítási gyakorlatát. Ezt akkor is érdemes megtennünk, ha elegendő adat híján nem vállalkoz­hatunk a terület egészére vonatkozó általános következtetések levonására. Minden­esetre ez a példa is rámutat a jobbágyfalvak erdőgazdálkodásával egyező, illetve azoktól eltérő sajátosságokra. A Mátra déli lejtőjére települt Gyöngyöst „szőlő-monokultúrás mezővárosaként tartjuk számon, 65 de sokrétű hasznosítása révén az erdő is fontos szerepet játszott a lakosság életében. A 19. század végi statisztikai adatok szerint a város 7776 kat. hold összterületéből 3262 kat. hold, vagyis a terület 42%-a erdő. 66 A város tulajdonában lévő erdőt általában Benei erdőnek, benei Mátrának vagy Benepusztának nevezik. 67 A város tanácsa a 17. század végétől rendeletekkel szabályozza az erdők használa­tát. A 18. században a gyöngyösi lakosok az ún. Mátra cédula birtokában járhattak az erdőre fáért. Ez már a szabad erdőhasználat korlátozását jelentette, mert abban csak gyöngyösi lakosok részesülhettek. 1728-ban a város bírájának engedélye nélkül senki sem hordhatott fát az erdőből. A Mátra cédulához minden nemes és nemtelen lakos egyformán hozzájuthatott. 1807-ben olyan határozatot hozott a városi tanács, hogy csak azok kaphatnak fahordási engedélyt, Mátra cédulát, akik 10 éve gyöngyösi lakosok. 68 Az engedélyt bizonyos összegű évi díj lefizetése után válthatták ki a helyi illetőségűek. 1817-ben egy gyalogos Mátra cédula ára 6 forint, egy szamárral történő szállítás esetén 61. Balassa I. 1964.132-133. 62. Erre a Hármaskönyv és az 1625. évi 85. te. értelmében tulajdonjoguk alapján lehetőségük volt az irtásba fektetett munkadíj megtérítése ellenében. Soós 1., é. n. 49-50., 54.; Vö. Balassa /., 1964. 133. 63. Soós I., é. n. 64-65.; Az irtásföldek problémáihoz 1. Takács L., 1976. 36-45., 65-68.; 1980. 313-363.; Varga J., 1967. 39-52. 64. ATokaj-hegyaljaiTállyapl. az 1840-es években 2255 hold erdővel rendelkezett. OláhJ., 1960. 273-74. Országosan is csak Debrecen szabad királyi város és Érsekújvár mezőváros 18-19. századi erdőgazdálkodását ismerjük. Penyigey D., 1980.; Szőke B., 1954. 222-221. 65. Kecskés ?., 1984. 401-457. 66. A Magyar Korona . . . 1877. 67. HML Gyvkj. V-101/a. 3. köt. 366. (1728), 2. köt. 555. (1715). 68. HML Gyvkj. V-101/a. 8. k. 703. Ugyanúgy védte erdejét Debrecen városa az idegen lakosok használatától, de itt a 17. században 3 évi helyben lakás után kaptak engedélyt a debreceniek. Penyigey D., 1980.251. 187

Next

/
Oldalképek
Tartalom