A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BENCSIK János: A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlan becsértéke a 18. század közepétől

kevés volt a munkavállaló, vagy kedvezőtlen az időjárás, akkor is a szakmánybérezéshez folyamodtak.

86 Ebben az esetben (úgy tűnik) a munkavállaló előnyhöz juthatott. A szakmánymunka elterjedtségéből következett az, hogy - a későbbiekben tárgyalandó - az ingatlan értékbecslésénél nem mindig a kapás(!), hanem a szakmány fogalmával is számoltak, mint mértékegységgel. Arra is van adatunk - igaz kései -, hogy a szakmányosok természetben kapták bérezésüket.

87 Ez mégsem lehetetlen a korábbi évtizedekben sem, hiszen a pénzgazdálkodást helyettesíthették ezzel a formával. A nápszámbért táblázatban, összesítve mutatjuk be. Tokaj város - rendszeresen számon tartott, jól rögzített területű - szőlőinek művelésére fordított napszámok (napi bér) rendszerbe foglalásával érzékeltetjük a művelés költségeinek, illetve a területnek, továbbá a bérnek a viszonyát. E táblázatok összeállításához Tokaj város 3 (de tulajdonképpen 4) szőlőjével számoltunk. Eszerint a Nagymogyoróson 40+32 (összesen 72) kapás szabad szőlőjének, továbbá a Túrzóban 12 és a Paxiban ugyancsak 12 kapás dézsmás szőlőjének műveléséhez szükséges munkáslétszám szerepel. Szembeszökik az adott munkafázis elvégzéséhez igénybe vett munkáslétszám, s érzékelhetjük, hogy egy-egy darab szőlő művelésekor hogyan aranylott a (kapásokban mért) terület és a munkáslétszám. Kisebb ingadozás folyamatosan tapasztalható. Különösen a Nagymogyorós 72 kapás szőlőjében mutatkoznak jelentős ingadozások. A talajművelés (különösen is a kapálások) igénylik a legtöbb munkást. A Túrzó és a Paxi 12-12 kapás szőlőjében megközelítően ennek megfelelő a munkáslétszám. / 86. ZmL. „Fedést (mivel) féltem az időtől szakmányba adtam fedni." Számadás, 1789. 87. Vö. Bencsik i. m. 1987. Napjaink-ban. (29. jegyz.) 171