A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BENCSIK János: A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlan becsértéke a 18. század közepétől

300 kapás szőlője volt a Felső-Kolcsagon. Az előző (1765) birtoklajstrom, mely nagyjából azonos korú amazzal, szintén tartalmazza a kérdéses 300 kapás szőlőbirtokot, csupán most Szirmay Tamás tulajdonaként és a Tajpón.

28 Ma is úgy ismerik a tokajiak, a tiszaladányiak a volt Szirmay grófok birtokát, hogy az a KanducstóX nyugatra, a Tajpón terült el.

29 Az 1772-es lajstromban a Messzelátó néven összefogott területen tulajdonosként más és más „magyarázó" helynévvel látták el azokat. Buthler Gábor „Görbe", Klobusiczky Antal „Szerelmi", Dessewffy András „Tapasztó", a másik Klobusiczky-birtokrész „Foris", s az utolsó szakaszt „Izsák" megjelöléssel szerepeltetik. A szőlőbirtokok jogi státusát tanulmányozandó, látjuk, hogy az 1765-ös, illetve a részletesen bemutatott 1772-es összeírásunkban mind a dézsmaadó, (vagy dézsmás), mind a szabad szőlők egyaránt szerepelnek. Éspedig (1772) a 8803 kapásból 3694 (az összterület 41,9%-a) szabad volt, vagyis e terület tulajdonosait a királyi uradalom nem kötelezhette dézsmaadásra. Mindjárt tegyük is hozzá, hogy a szabadból 175 kapást (az összterület 8,1%-a) „kétes"-ként jelöltek be, ami azt jelenthette, hogy e terület szabad birtoklásával szemben kétségek merültek fel. Természetesen abban az esetben is, amikor a birtokos esetleg rangos nemes volt.

30 Ebből arra is következtethetünk, hogy az adott összeírást egybevetették a földesúri nyilvántartásokban szerepeltetett adatokkal. A kettő közötti eltérésből következtettek (pl,) arra, hogy egy-egy birtokost illetett-e avagy sem egy terület szabad birtoklása. Hol terültek el a kiváltságolt szabad szőlők! Elsősorban (a dűlőnevekből megállapíthatóan) a déli hegyoldalakon, Tokaj és Tarcal városok között. Ott, ahol egy-egy területen a szabad szőlők aránya 50-60%-os, vagy afölött volt. Ahol többé-kevésbé kedvezőtlenebb természetföldrajzi viszonyok uralkodtak (pl. Hidegoldal), ott a szabadszőlők aránya 50% alatt maradt. Illetve, ha e területeken a dézsmás szőlők közé egy-egy szabad szőlőtulajdonos ékelődött, akkor ezeket csaknem minden esetben „kétes"-ként tartották számon. Megjegyzendő, hogy ennek ellenére vannak példák arra, hogy a kedvező fekvésű hegyoldalakon is találhatni dézsmás szőlőt. A tokaji szőlőhegyek nemesi birtokosai az 1770-es évek elején (terület kapásokban) Név SZŐ1Ők szabad kétes dézsmás Almássy ? 16 Andrássy Károly 48 - 30 Bálás Mihály - - 7 Bárczy László 16 Bekényi István 5 - 28. ZmL. Consc. Vinearum promontoris Tokaiensibus existencibus 1765. Itt köszönöm meg Zelenák István kolléga úr helyi ismereteinek önzetlen átadását. Ő nemcsak történészként, hanem olyan szülők gyermekeként is hasznos ismereteket halmozott fel a tokaji szőlőkultúrával kapcsolatban, akik rendszeresen műveltek szőlőt. 1945-ben pedig maguk is kaptak 800 nöl területet a Szirmay-féle nagybirtok felosztásakor. A Szirmayak borháza ma is ott áll a Tajpón, egy cigány család lakja. Ettől jobb sorsra érdemes lehetne. 29. Bencsik J., Képesek szakmányban. A tladányiak közösségben vállalt munkán a Tokaj i-hegyen. Napjaink, 1987/1. 30. Mindössze néhány nevet illusztrációként: Méltóságos Dobay Károly, Méltóságos Patay Sámuel, Bimbó Lázár János. 158