A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BENCSIK János: A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlan becsértéke a 18. század közepétől

(kasza is lehet) pedig 1200 n.-öl-es egység volt.

26 Ennek megfelelően mérték fel a tokaji szőlőhegyeket is 1852-ben. íme, táblázatunk ezt az eredményt mutatja be, méghozzá a terület talajminőség szerinti osztályozásával. A szőlők területének osztályozása 1852-ben (mértékegysége kapásokban) 1897 kapás 990 kapás 1500 kapás 50n.-öl 1357 kapás 50n.-öl 3139 kapás 30n.-öl 8883 kapás 130 n. -öl, mely holdakra 1480 hold 608n.-ölt. Ezek után térjünk vissza az előző, a 18. század második harmadának gazdálkodását bemutató táblázatainkra. Itt a szőlőterület végösszege (1765-ben) 8789 kapás, illetve (1772-ben) 8803 kapás volt. Az utóbbit ki kell egészítenünk a hiányzó „őrzések" hozzávetőleges, az 1765-ös állapothoz arányított, kb. 600-700 kapás (végösszege 9500 kapás) területtel. Az 1852-es felmérés (8883 kapás) 700 kapással kevesebb, mint a 80 évvel korábbi. Tudjuk azonban, hogy a jobbágyfelszabadítás után is jelentős a parlag, sőt az elhagyott szőlőterület, melyet nyilvántartottak.

27 Bár kétségtelenül kockázatvállalással jár, de ezek után némi fönntartással, de hitelt kell adnunk az 1852-es munkálatokat végző mérnököknek, s a „kapás" szőlő mértékéül elfogadjuk a 200 nölet, vagy ekörüli mértéket. Miután jelentős az egybeesés a feldolgozott táblázatok végösszegei között, ezért érvényesnek tekinthetjük a csaknem évszázaddal korábban végzett összeírásokra is a kapás ilyen nagyságát. Az 1765-ös, az 1772-es (és más) konskripcióval kapcsolatban jegyezzük meg azt is, hogy a földrajzi nevek használata e korban sem lehetett egységes, vagyis nem minden „őrzés" neve kövült meg annyira, hogy azon nem változtattak volna. Olyan eltéréseket figyelhetünk meg, melyek mással nem magyarázhatók, mint azzal, hogy egy-egy területnek egy azon időben két vagy több neve is lehetett, illetve esetenként az adott „őrzés" részeit külön névvel is jelölhttték. így lehetünk a Tajpóval, vagy a Szerelmivel, e máig élő helynevekkel. Legfeljebb újabban felejtődnek el e régi elnevezések. Fontos tehát, hogy bizonyítsuk, hogy e birtokrészek nem kimaradtak, hanem más néven, vagy más módon szerepelnek összeírásunkban. így például 1772-ben Szirmay József grófnak egy 26. A tokaji szőlőhegyek talaja könnyebben művelhető volt, ezért a talajmunkákra alapozott területmértékek bizonyos eltérést mutathattak, más, nehezebben munkálható talajokkal szemben. Foglalkozik a kérdéssel Wellmann Imre is. (A magyar mezőgazdaság a XVIII. században. Bp. 1979.15.) Szerinte „A szőlődarab, melyet 1 ember 1 nap alatt szokott megkapálni szélesebben ingadozik. Az úrbérrendezéskor 75 nöl (0,027 ha) körül van." A témát érinti Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek Hegyalján a XVII-XVIII. században. Csorba Csaba (szerk.): A Borsodi Levéltári Évkönyv V. Miskolc c. munkájában, 190. „Területmérés alapja az 1 kapás, mely a XVIII. századra 94 nöl nagyságot jelentett." ő Léderer Emma idevonatkozó adataira hivatkozik. 27. ZmL. 1852. tan. ir. I. osztályú II. osztályú III. osztályú IV. osztályú V. osztályú Összesen: átszámítva tesz: 157