A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

BENCSIK János: A tokaji szőlőhegyek művelése, a szőlős ingatlan becsértéke a 18. század közepétől

/ A TOKAJI SZŐLŐHEGYEK MŰVELÉSE, A SZŐLŐS INGATLAN BECSÉRTÉKE A 18. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL BENCSIK JÁNOS \ Az 1715. évi XLIX. te. proskribálta, jogaitól megfosztotta a fejedelmet, II. Rákóczi Ferencet. A nagy múltú Rákóczi-birtok sorsát e törvény megpecsételte.

1 Tokaj - a szomszédos Tarcallal együtt - a királyi kamara tulajdonába került. Az alkalom kínálta magát, s újra szervezték a Tokaj-diósgyőri uradalmat. Egy évszázad múlva Tokaj első történésze, Spech Lajos így írt erről: „Most (1822.) a Tokaji, Tarczali és Diós-Győri Uradalom eggyesült, Tokajban egy kasznárság vagyon, a Tiszttartósság, a többi Uradalmi hivatalokkal Tarczalon, a Prefectorátusság pedig Diós-Győrben."

2 Ettől kezdve Tokaj gazdagon termő szőlőhegyei az uralkodók jövedelmét gyarapították. Érdemes volt tehát számon tartani e jövedelmező birtoktest gazdasági - s ezzel együtt társadalmi - helyzetét. A legjobban szervezett adminisztráció (a királyi kamara) időről időre összeíratta a tokaji szőlőhegyek (promontorium) birtokosait, illetve a város - ezekben az évtizedekben folyton gyarapodó - népességét.

3 Korszakunk két legteljesebbnek tekinthető szőlőösszeírása az 1765-i, illetve az évszám nélküli, feltehetően az 1770-es évek elejéről származtatható „conseriptio vinearum".

4 E két összeírásra későbbiekben még visszatérünk. Úgy tűnik, hogy ekkorra állandósultak az 1750-es években bevezetett feudális szigorítások,

5 melyek Orosz István megfogalmazása szerint „földesúri támadások a gazdag és tekintélyes hegyaljai mezővárosok ellen".

6 A mezőgazdálkodásban lassan új korszak vette kezdetét.

7 E földesúri támadások egyik célja a királyi uradalomban (s itt bennünket Tokaj érdekel) is a témánk szempontjából igen fontos szőlődézsma mértékének fokozása volt. A mustból az eddigi kilenced helyett hetedet követelt a földesúri hatóság. Az eddig ismeretlen aszú-szem hetedes dézsmáját is bevezette. 12 évről 7 évre csökkentette az új telepítésű szőlők dézsmamentességét. Nem véletlenül panaszkodtak tehát a tokaji adózók az 1772-es invesztigáció végrehajtói előtt „szomorú sors"-uk miatt.

8 A kilenc pontra adott paraszti válaszok szinte változtatás nélkül kerültek be Tokaj 1774-es, 1. Wellmann I, A Rákóczi-birtokok sorsa. Lukinich Imre (szerk.): Rákóczi emlékkönyv. Bp. 1935. 111. 2. Spech L., Tisza Tokaj Várossának rövid leírása. 21. Tudományos Gyűjtemény, 1823. 3. Vö. BencsikJ., A Tokajba települők származása. Szülőföldünk 12. Miskolc, 1988. 4. Zemplén megyei Levéltár, Tokaj város iratai (továbbiakban: ZmL.) Conseriptio IV. 4. 5. Bencsik J., Az 1757-es földesúri erőszak a tokaji parasztokkal szemben, s annak eredménye. Észak-Magyarország, 1989. márc. 4. 6. Orosz I; Földesúri támadások a hegyaljai mezővárosok ellen a XVIII. század második felében. Agrártörténeti Szemle. 1975. 7. Orosz I, Szerkezeti változások a XIX. századi magyar mezőgazdaságban. Előadások a Történettudományi Intézetben. 10. Bp. 1988. 3. 8. ZmL. Examina super Punctis Tokaj, 1772. Loc. 105. Nro. 641.