A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

S.KOÓS Judit: Kora bronzkori településnyomok Mezőcsát-Oroszdombon

hatóak, arra az ottományi kultúra klasszikus időszakába tartozó bárcai és Spissky §tvrtok-i (Csütörtökhely),

25 a koszideri bronzok idősebb emlékei közé sorolt Nizná Mysla-i (Alsómislye),

26 és a hodejovi csüngők

27 szolgálnak bizonyítékul. Továbbélésüket egészen a Reinecke-bronzkor B I időszakáig követhetjük nyomon, ahol a pilinyi kultúra legkorábbi hamvasztásos sírjainak mellékleteként tűnnek fel.

28 A másik csüngőtípus datálásánál az előbbinél tágabb időhatárokkal kell számolnunk. Legkorábbi leleteik a kisapostagi kultúra sírjaiban lelhetők fel, melyek ugyan nyitottak, de csaknem szabályos kört alkotnak.

29 Analóg ékszerek az ercsi leletegyüttesből is felszínre kerültek, de ezek között némelyiknek már kissé visszapödrött a vége.

30 További példányokat a dunaújvárosi temető kulcsi csoportjának sírjai is tartalmaztak.

31 Fentiek ismeretében Mozsolics Amália a kisapostagi kultúra időszakára (B II) datálja e korábbi típust, megjegyezve, hogy a B III depóiban és sírjaiban már nem túl gyakoriak.

32 A kutatás egyetért abban a kérdésben, hogy ezek a csüngők már a kora bronzkorban megjelentek és az egész középső bronzkor folyamán változatlan formában továbbéltek.

33 V. Furmánek Mozsolics meghatározásából kiindulva megkérdőjelezi a kora bronzkor eleji keltezést (B II), mert szerinte csak az ezt követő periódusra tehető megjelenésük, amikor Szlovákia területén már a fejlett Aunjetitz- és a Hurbanovo-típus uralkodik.

34 A tárgyalt ékszertípus elterjedését nemcsak a Kárpát-medence egész területére, hanem a szomszédos vidékekre is kiterjeszti. Továbbélésükkel a pilinyi és a lausitzi kultúrák, tehát a középső halomsíros időszakig (RBBj-BQ) számol.

35 Visszatérve kiindulási pontunkhoz, az öntőmintákhoz, a következőket kívánjuk megjegyezni: Sajnos az idézett öntőminták száma meglehetősen csekély, ezért forrásértékük korlátozott. Segítségükkel azonban - a gyér adatok ellenére is - talán annyi mégis megfogalmazható, hogy a kora bronzkor hatvani kultúrájának életében nem volt ismeretlen a fémöntés. A településeken kis, helyi öntőműhelyek működhettek, ahogy ezt a formák töredékei is bizonyítják.

36 Összehasonlítva az ezt követő időszak leletanyagával, az öntőmintákat illetően sokat nem változott a helyzet. Bizonyára számos, publikálásra váró lelet finomíthatná a már eddig kialakult képet, addig azonban meg kell elégednünk a hatvani és a füzesabonyi kultúrák által lakott területekről, nem mindig hiteles feltárásokból származó leletanyaggal, felvetve ezzel a kulturális hovatartozás problematikáját is.

37 25. Vladár, J. 1973. 269.; Furmánek, V. 1980. 24 26. Olexa, L. 1982. 394. 27. Furmánek, V. 1980. 25. II. t. 268-275. 28. Dusek, M. 1969. 6. ábra 1-9.; Furmánek, V. 1977. 287. XXII. 5., 9.; uő. 1980. 24., 25.; uő. 1981. 41-42. 2. ábra 1-2. Bóna István véleménye szerint a pilinyi nagyméretű csüngőkön a tiszafüredi bronzöntés hatása érezhető. Vö. Bóna L, 1960. 267. 29. Mozsolics A., 1942. 26. III. t. 2., 3., 20-21., IV. t. 32-33., 35., uő. 1967. 87. 30. Mozsolics A., i. m. 2. t. 31. Mozsolics A., i. m. 87. 32. Mozsolics A., i. m. 87. 33. Hachmann, R. 1957. 164.; BónaL, 1958. 234.; Mozsolics A., i. m. 87.; Hansel, B. 1968.115.; Furmánek, V. 1980. 23. 34. Furmánek, V. i. m. 23. 35. Furmánek, V. 1977., 287.; Furmánek, V. 1980. 23. 36. Hansel, B. 1977. 90-91.; Kalicz N., 1984. 200-201. 37. Bóna /., 1960.; Mozsolics A., 1967. 101.; Kalicz N., 1968. 162-163.; Bóna L, 1975. 156.; Kovács T., 1984a. 241. 12